2018. április 16., hétfő

Anna tanul. Minden délután tanul. Ez a délután azonban attól is délutánabb, hogy holnap felmérőt írnak. Nem is akármiből, hanem románból. Nyelvtan és irodalom. Van egy lecke. Az ahhoz tartozó feladatokat - mind meg tudja oldani, de nem érti. 
Megkér, hogy segítsek a fordításban. Megteszem. 
Olyan mint Móricka. Most ébred rá, hogy a leckében a macska megette a verebet és az egeret. Eddig nem esett le neki, mert ott szerepelt a tanulság előtt a MORALA szó. Ezt nem értette. Frusztrálta. Leszarta. Ebben a sorrendben. Megdöbben.  Te jó ég - miknincsenek...
Átismétli a nyelvtant is. Kis szaros. Nem tudja mit miért, de ráérez. Igaz én sem tudom - érzésből érzek rá arra, hogy ő érzésből ráérzett vagy sem a helyes válaszra. Aztán leellenőrzöm a dex-en. Ennyire vagyunk. Egymás bíztjában, ahogy a székely megtalálja erre a lehetetlenségre a találó szót.
Lassan meglesz az angol, magyar, matek. 
Hiányos az egyik matek példa. Én sem tudom a megoldását. Utánanézhetnék. Mire kijelenti, nem fontos. Ez így ok.
Mondom, akkor ismételjünk újra. Románt. Hogy menjen, mint a karika csapás. Nem vevő rá.
Leszarod?
Leszarom!
Nem érdekel?
Nem érdekel!
Ennyi?
Ennyi.
Úgysem használ semmit az Örökéletre?
Semmit.
Akkor jó.

MORÁLÁ:
A gyermeket a Jóisten ajándékba adja.
Felismeréseket hordoz.
Segít a helyes következtetések levonásában - a saját életedre tekintve. Csak nézed, csodálod és fejlődsz. Hiszen minden kérdésedre a válaszokat magában hordozza.

Hogy hatos, ötös, hármas vagy éppen tízes?
Nem ez a lényeg.
A végén úgysem az számít, hogy mennyi volt a mateked - hanem, hogy kened-vágod a pénz számolását, a pályázat költségvetését, hogy milyen napra esik május 21, illetve ha 79-ben születtél, akkor most mennyi is vagy. 
Így.
Közben meg fontos elkerülni önmagad meggyilkolását. Lassú halálát - a nagy, önmagad fele támasztott, soha kielégülést nem hordozó elvárásoktól.
Így.