Istenfélő, Gondviselésben (ugyan nem vakon) de bízó emberként pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a jelekkel illik nagyon óvatosan bánni. Mert saját szűrönkön, saját szemüvegeinken keresztül látjuk a világot, és bizony kivétel nélkül minden egyes alkalommal azt látunk bele, amit csak akarunk. Így történhet meg az is, hogy életünk legnagyobb jeleit félreolvassuk. Aszerint interpretáljuk, ahogy számunkra kényelmes és elvárt.

A nagy ajánlatok, üzletek, életesélyek eleve bűzlenek. Amikor valaki azzal keres meg, hogy szeretne segíteni rajtam, mert az ő élete törzsgyőkeresen megváltozott és embereket keres akikkel megoszthatja ezt a nagy titkot, amely mindezt lehetővé tette - mindig behúzom a kéziféket. 

Óvatos leszek és csak azon gondolkodom az idő hátralevő részében, hogy ő maga mennyire hisz ebben.

Volt egy családi barátunk. Házaspár. Egészségszakértők mindketten. A férj az üzleti egész(ség)hez értett, míg a hölgy tanácsadásban jeleskedett. Az elején úgy voltunk a műsorral, mint a színházban. Interaktívnak bizonyultunk, részt vettünk a játékban, betartottuk a szabályokat, bármennyire marhaságnak tüntek. A játék az játék - játszani kell és nem értelmezni alapon. És jókedűen hallgattuk végig a hölgy testkontrollról, egészséges bőrről, megfelelő emésztésről és jó közérzetről tartott kiselőadásait - miközben valósága teljesen másról árulkodott. Ha ennyire jók a termékek - rajta vajon miért nem segítenek? - tettem fel elsőkörben magamnak a kérdéseket. Az utolsó csepp a pohárban egy körömgombát legyőző varázslatos termék kínálata nyújtotta. Mosolygva és teljes meggyőződéssel ajánlgatta a terméket, miközben egyszerre hat lábkörme volt beteg. Mondom ilyen nincs! Valamit nem értünk jól. A szeme, testbeszéde, kisugárzása a teljes hitről és önátadásról árulkodik, miközben rajta semmi sem használ. Miért van meggyőződve arról, hogy rajtam segítene, ha rajta már semmi sem képes.

Évekkel késöbb megtudjuk, hogy anyagilag függtek annyira, hogy más választásuk nem maradt, hinniük kellett a hihetetlent. Becsületükre váljon, náluk jobban senki, soha!...

Minap szintén kísértetiesen ugyanazzal a forgatókönyvvel beállít két stranger.

Segíteni akarnak.

Itt nem a pénzről van szó, hanem az életminőségről, életcélokról, a társadalmi jólétről.

Nem kell semmi az egészhez - döl a pénz - kétszázötven, százötven százalékos profitokkal dobálóznak. Nem vagyok jártas a matematikai tudományokban. Úgy vagyok ezzel, mint amikor a fiam a végtelennel kapcsolatosan faggat. Nekünk a maximum a 1oo% volt és marad. Az a tiszta profit. A többi mese. Amit nekik most eladó.

Ugyanazt a szikrát keresem a szemeikben, mint évekkel ezelőtt a másik történetet áruló pár szemében. Közel sem annyira tiszták. Mintha ők sem hinnék, csak hát eladó és ők vevőt keresnek rá. Olyanok, mint 5-6oo évvel ezelőtt a falvakon végigutazó és áldozataikat szedő szélhámosok. Titkot adnak el, amiről nem illik nyilvánosan beszélni, csak zárt ponyvák mögött - el akarják hitetni, hogy kiváltságosok vagyunk, amiért első között kapjuk be a bogot, amit mellesleg ha nem teszünk meg, hát egész életünkben bánkódni fogunk a nagy elszalasztott esélyen.

Hagyom, hogy elmenjek. A meséjük előbb-utóbb halló fülekre talál. Mindig lesz valaki, akit megfertőz a kor. Aki oly annyira fog hinni vagy előbb-utóbb függeni, hogy ő maga is útra kerekedik. Na nem magért, hanem azért, hogy másokon segíthessen. Hiszen csakis erről szól a mese.

A szinglikről nem sokat tudtam, mígnem elolvastam néhány könyvet a témában és elbeszélgettem egy nem választott, de megrögzött szingli barátnőmmel. Évekkel ezelőtt, amikor szóba került a házasság kijelentette - lófasz. Nem éri meg az egész vesződség. Kell szerezni egyszer egy papot, aztán egy kántort, templomot, vendéglőt. Kérdeztem és a férj? Azzal mi lesz? Oh az mellékes. Azt könnyen lehet kapni akárhol. Aztán azóta sem sikerült megfelelő kántort találnia. Úgy aztán egyelőre fagyasztotta a projektet.

Nemrégiben meséli nyaralással kapcsolatos élményeit. Fogalmam sem volt, hogy ennyi nehézségen kell keresztülmennie annak aki nem családos.

Elmegyek - aszongya - egy utazási irodához. A héten a sokadik, amit felkeresek. Nyaralni szeretnék. Sehol a világon nem kínálnak szingliknek való feltételeket. Tele a padlás a családos ajánlatokkal, meg a double badekkel. Nekem egy szaros egyágyas szoba kell, egyedül akarok menni. A pasas úgy mér végig, mintha leprás lennék. Háromszor kérdezi meg, hogy egyedül megyek. Barát nélkül? A végén már majdnem üvöltöm - igen bazdmeg, egyedül megyek. Baj?

Nincs ajánlata. Fizetnem kell két személy helyett. Kétágyas szoba. Lehetek benne egyedül. de fizetnem kell a másik, nemlétező személy helyett.

A cukrom a fellegekben van.

Mondom nincs pénzem. Egyedül vagyok, lakáshitellel, számlákkal, nem akarok nemlétező társ helyett fizetni. Diszkrimináció. Megtetszik a gondolat. Divat. Belelovalom magam. Mind hevesebben védem az érdekeimet. Belátásra bírom. Megegyezünk, hogy néhány nap múlva találkozunk, addig intéz valamit.

Következő találkozás alkalmával széles mosollyal fogad. Sikerült, jelenti ki büszkén. Találtam egy szingli hölgyet, aki ugyanezzel a problémával keresett meg bennünket, mint ön - arra gondotunk együtt mehetnének el.

Elsőre majdnem megverem. Hát meghülyült? Ő menne egy idegennel? Aztán arra gondolok, hátha nem is rossz ötlet. Hátha valami jel. Napok eredménye, de belemegyek.

Szimpatikus a csaj. Velem egyidős. Olyan forma mint én. Mintha közös géneket osztanánk. A szingliség génjét. Mutáció biztosan. Hiszen van keze, lába, feje, él, nem néz ki rosszul - de nincs párkapcsolata.

A part ahova ilyen furcsa körülmények eredményeként jutunk el, maga a tökély. De ez sem akadálymentesített. Mintha minden a szerelemre, párkapcsolatra, családi életre lenne kiépítve. Elhatározom, hogy tudomást sem veszek róla.

Közben bejön a képbe - szokás szerint a jóképű hoteligazgató, vagy tulaj. Mindegyis. Jóképű, fiatal, szexi, pasi és feltehetőleg módos. Nyilvánvaló mindkettőnknek tetszik. A pasinak csak én jövök be. A szobatársam begerjed. Lassan attól félek álmomban fog megfojtani. A kétségbeesés nagy úr. Húzom az időt és csak akkor megyek a szobába ha már alszik, vagy nem tartozkodik bent. Alig várom végetérjen az álomnyaralás. A helyzet komikuma rémálomba fojtja.

Hazaérünk. Épségben vagyok. De egy ideig nem kívánkozom. Ha az ember szingli eleve diszkriminálva van. Beszélünk feketékről, fehérekről, zsidókról, kisebbségekről - s velünk közben mi lesz? Mert vagyunk... Talán egyre többen...