2016. május 3., kedd

Amikor a Teremtés történetén gondolkodom mindig magam előtt látom a holtnyugodt Ádámot, akinek tényleg semmi gondja és konfliktusa nincs, annyira friss ez az egész történet még önmaga előtt is, hogy intrapszichés konfliktusai sincsenek, hiszen csak ismerkedik önmagával - és akkor egyszer csak fellép benne a Valami iránti vágy és hiány. 
Mint gyermekkorunkban - a Causescu érában - mert ez külön fontos itt, ebben a kontextusban, a semmi állapota - amikor kijelentettük, hogy úgy kívánok valamit... Nos ez a valami tényleg bármit jelentett. Nem mint most. Amikor minden valami specifikus. Ha Balázs kíván Valamit - akkor szűkíteni tudom a kört, ha meg Anna, akkor szintén megfelelő dolgok jutnak eszembe. Na de akkor a Valami még egy piros almát is jelölhetett. Mert az üzletben egy valami volt. Vagy néhány izé valaminek álcázva. Halkonzerv, paradicsompaszta, savanyúságok, s minden más jegyre, több órai sorban állás árán. Tehát a valami - az vagy Eugenia, vagy valamilyen süti - vagy háromféle volt, de Isteni finomak, pufuléc vagy citromos üdítőpor - amit lehetett fogyasztani por illetve feloldott formában egyaránt.
Tehát Ádám - és a jól ismert érzés, amikor kíván Valamit. Hiányzik valami...
És Isten felfoghatatlan humora. Akkor megteremti a Nőt. Tudja, hogy egyvalami van, ami ezt a hiányt, űrt betölti. A Nő...

És akkor itt van a házasság - az Ádám akkori hiányának a leve. Mert isszuk. Kétpofára. Miután mindannyiunkban egyszer csak életünk első húszakárhányévét követően megszületik a vágy a valami iránt. Összegyűl a család. Két csoportra oszthatók az egybegyűltek: 1 akik örülnek, mert mi is meg fogjuk járni - 2. akik nagyon szomorúak, mert mi is meg fogjuk járni. És vannak a kategórizálhatatlanok, akik előbb-utóbb maguk is meg fogják járni, csak még nem tudják. Ők azok, akiket leköt a szervezés, döntés, helyszín, dekor, zenekar, meghívottak, egyebek.
Ádámék bűnbeestek. Mielőtt elkezdték egymást darabokra szedni - szembesültek a konfliktussal - hogy el kell hagyniuk a Paradicsomot. Ha ez manapság egy házasságban hasonló módon történik kétféle forgatókönyvvel szembesülhetünk:
1. összefognak, hogy közös erővel oldják fel a felmerült konfliktust
2. egymás ellen fordulnak annak érdekében, hogy kiderüljön ki a hibás
Ádámék összefognak.
Ha nem is boldogan, de eseménytelenül élnek jó hosszú ideig. Házasság. Megy minden a maga rendjén című sztori.

Ma azonban már bonyolultabbak a dolgok.
Remény van. Ahogy konfliktus is állandóan.
Ahogy az ember vénül egyre nehezebben kapja fel a vizet. Minden egyes konfliktussal való szembesüléskor első lépésben eldönti, hogy ez egyáltalán konfliktus-e? Ami a házasság elején válóoknak számított - tíz, húsz év után kis összezörrenésé minősül. Ami régebben kiverte a biztosítékot, ma már szóra sem érdemes.
Ezen az úton válik egy emberré a kettő - egy intézménnyé a házasság és társakká a kezdeti áldozatok.
Na de ne bátortalanítson el senkit, aki éppen erre a hónapra tervezett be Valamit. Mert valaminek mindig történnie kell...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése