Amikor szellemi erőszakot követtek el rajtam egy prelátás kocsin, s megtudtam, hogy nem is ők, hanem én élvezem...

A prostitució mellett ritkán dönt az ember(lánya vagy fia). Szükségállapot hozza. Nem csak fizikai prostitucióról beszélhetünk. Van annak ugyanis lelki és szellemi válfaja egyaránt. És van az a fajta, amikor az ember pl háboruban - mintegy túllépve önmagán, valaminek az érdekében teszi, amit gyűjtőnéven túlélésnek nevezünk.

Számomra is van egy nagyon kedves csoport, akikért mindent megtennék. Miközben a testi kontaktust vagy hála kifejezésének bármilyen formáját távol tartom magamtól - addig lelkileg és szellemileg sokszor önmagam áruba bocsátásán kapom magam. Ilyenkor mindig megrettenek. Ugyanis, van hogy tudatosak ezek a döntések és van, hogy a helyzet hozza őket. Azonnal kell reagálni, lépni, cselekedni. És ezekben az esetekben, amelyek sokkal gyakoribban mint az előzőek - mindig a másik jóléte áll a saját magam elvesztése felett.

A múltkoriban azonban élesen mindennél fényesebben láttam az erőszak bekövetkezését, amely saját szellemi termékeim fölött lecsapni készült. Lehet, hogy elkerülhettem volna, de ebben a helyzetben is a becsület és a kiadott szó voltak az elsődleges értékek, amelyekről úgy éreztem, mindenáron be kell tartanom.

Első körben nem szólok senkinek. Még magam elől is elhallgatom. Csendben, lehajott fejjel, önmagamat teljesen feladva - hallgatni kezdem az első akordokat, hogy belevessem magam a táncba.

Nem azért szorongok, hogy mi lesz, ha kiderül, megtudják, elítélnek emiatt, megbélyegeznek - hanem az aggaszt, hogy már nem érzek magamban fájdalmat, hanem valami csendes tompaságot. Napokig lézengek. Egy-két hozzám közelálló embernek elsirom a bánatomat, törekedvén a saját magam hibáját ecsetelni. A másik fél csak azt tette, amit bárki más tenne hasonló helyzetben. Elvette azt, ami megtetszett.

Közben láthatóvá lesz az erőszak gyümölcse is. A Napnál is világosabban, hogy véletlenül se lehessen félreérteni - egy egész közösség előtt válik valóra szégyenteljes (elveimmel nem egyező) tettem, döntésem eredménye. Ismételten boncolgatni kezdem magamban a történteket. 

Voltam én.

Aztán ők.

Mivel több ízben kértem ezt meg azt - egyszer csak benyújtották a számlát.

Hiába szóltam, hogy szűz, azaz érintetlen vagyok - nem hatódtak meg.

Nem mondták, de mind tudtuk - ami jár, az jár...

Mi is történt valójában?

Felültem az autóra. Nem cabrio, csak egy madárszaros, poros prelátás-kocsi.

Nem zavarja őket a töretlen szépségem - tisztaságom, eleganciám - a hátamra fektetnek és beteljesítik, megpecsételik sorsomat. 

Eszembe jut az a jövő, amelyről álmodtam. A tisztaság, amely körülvett. Az érintetlenség szépsége - és hogy soha senkinek nem adtam el vagy át magam. Eddig... 

Semmi sem zavar. Krisztusi nyugalommal szemlélem életemet kint és bent.

És akkor megkapom én magam is a visszajelzést. Egyre többen hívnak, hogy olvasták, látták, megnézték és soha semmit nem élveztek még ennyire.

Meg vagyok szeppenve. Szinte sértődöttség van bennem. Korbácsolásra vártam - erre simogatnak.

Aztán megkapom én magam is az eredményt. Hanyat fekszem és gurulok a nevetéstől. Ezek azt hitték, hogy erőszakot tesznek rajtam, miközben meg én basztam át őket, anélkül, hogy szerettem volna. Visszafordíthatatlanul és örökre.

 Azt hiszem így válik prostivá az ember. S ha nem is azzá, de gazemberré mindenképp.