Nagycsütörtök

Ferenc pápa Nagycsütörtöki tette többekben kiverte a biztosítékot. Megmosta a menekülttáborban a menekültek lábát, ahogyan Jézus tette Nagycsütörtökön a tanítványaival. Többek között azzal is, aki egy napra rá elárulta és eladta harminc ezüstpénzért.

Nem hazabeszélek, de a katolikus liturgia csodálatos ebben az időszakban. Minden egyes apró cselekedetnek hatalmas szimbolikája, jelentése van. Természetesen ennek is. Jézus egész idő alatt arról beszél, hogy nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük a gyógyításra. Mindenki számára nyitva van az Út. És Ő mindenki számára nyitott is. Pál apostol megtérése és élete a legszebb tanítása ennek a nyitásnak és elfogadásnak - ami nyelvünkben mai napig Pálfordulóként él - amikor valami hatalmas, homlokegyenes más irányba való váltást akarunk kifejezni.

Amikor gyermek - fiatal voltam volt egy fantasztikus tanító Egyházunkban - aki szigoráról, keménykezűségéről, önfejűségéről, makacsságáról volt elsősorban ismeretes. Hatalmas ember volt. Benne sikerült megtalálnom olyasmiket, amiket addig emberekben, emberek között nem - ezáltal olyan kérdésekre kapva, találva válaszokat, amelyek mindig is feszegettek, de nem volt rá emberem. Ez az egész évben szigorú, tekintélytparancsoló, megközelíthetetlennek tűnő - fizikailag, szellemileg és lelkileg impozáns ember - Nagycsütörtökön az oltár előtt letérdelt és Jézushoz hasonló módon térden csúszva végigmosta minden egyes ministráns lábát. Máskor mindig gyúródás volt ha ministrálásról volt szó ünnepek alkalmával. Ilyenkor azonban pangott a sekrestye. Nem mindenki tudott engedelmeskedni ennek a fordulatnak - amit a magasról letérdelő ember képe nyújtott. Noha megszoktuk - évek óta éltük - egy olyan Nagycsütörtökre sem emlékszem, amit ne sírva éltem volna meg.

Ferenc pápa a menekültek lábát mosta meg.

Ő előttük térdelt le.

A Brüsszeli történteket követő alig második napon.

Mert mit üzen a Nagycsütörtök?

Odafigyelést, nyitást, megbocsátást és elfogadást.

Erről szól az egész Jézusi életút és csoda.

Nálunk keresztényeknél sajnos hittétel Jézus létezése, az Isteni létezés.

Isten van. Ez nem kérdés. Kérdés ezzel szemben az, hogy te ki vagy? 

Mit ünnepelsz Húsvétkor, Karácsonykor és egyéb sátoros ünnepek alkalmával?

Mit ünnepelsz élted során?

Az értékek és azon átszármaztatása a legfontosabb emberi kapcsolatainkban, életünk során. 

Ezek közül a legfontosabb az elfogadás és szeretet.

A szeretet nem személyválogató. 

Isten a szeretet.

Voltak, vannak és lesznek terroristák - akik tömegek pusztulását okozzák. Pál apostol is a maga korának terroristája volt. Keresztények üldözésével és kivégeztetésével töltötte életének jelentős részét. Amíg meg nem tért. És ennek elfogadásával nem Jézusnak volt baja, akinek a tanítványait, követőit kicsinálta - hanem azoknak a közösségeknek, akik nem tudtak felejteni. Az évek Pál apostolt igazolták.

Nem vagyok látnok.

Nem tudom, hogy Ferenc pápa cselekedete okoz e majd Pál fordulatot a menekültek életében.

Egy biztos - Nagycsütörtök és Húsvét erről szól.

Akkor is ha robbantanak, lemészárolnak, elpusztítanak.

Itt nem egyén vagy egyének életéről van szó.

Hanem az egész emberiségről.

És a túlélés kulcsa ez. Odafigyelés, nyitás, szeretet, elfogadás.

Mondanám ezt akkor is, ha gyermekem hunyt volna el a Brüsszeli robbantás során?

Nem!

De ez nem rólam szól.

Ez örökigazság. Emberen innen és túl!