2015. december 18., péntek

Nem tudom mit fognak írni az új Csillagok Háborújáról. Nem is érdekel. Rendszerint nem szoktam más seggébe hajolni, hogy megtudjam mit is gondolok.
A film nem nagy eresztés. Annak semmiképpen, aki nem volt bolondja annak idején. És már túl van mindenen - látott déket minden mennyiségben - látta a legtöbb filmet ami olyan izgalmakat, szövegkönyvet, technikai elemeket használ - amit mi a Star Wars idején egyszerűen trükkfelvételnek neveztünk - és színészeket szólaltat meg, amik és akik egyszerűen verhetetlenek.
Itt nem erről van szó.
Én magam is láttam jobb filmet - nem is egyet.
De ez a sztori, ez a kivitelezés, ezek az arcok, ez az érzés az enyémek.
Olyan ez, amikor hozzávénülsz a párodhoz.
És nem azért szereted (már) mert szép a bőre, kerek a segge, aranyos a csudája - hanem azért mert ő a tied. Tudod már, hogy vannak nála szebbek, formásabb popójúak, aranyosabb csudákat viselők - de ő...ő a tied. Azzal ami és azzal amije van,

Na így van ez a Csillagok Háborújával is.
A gyermekeknek megmutattuk Mihaelat. Az akkori szinte egyedüli elérhető rajzfilmet számunkra. Kuriózumnak jó volt, de semmi több. Soha többet nem említették, nem kerestek rá, nem meséltették - hanem a feledés homályába merült, az összes többi nem fontos dolog mellé.
Talán ezen a nyomvonalon indulhattak el azok, akik meg akarták mutatni a világnak, a gyermekeiknek, a mai generáció szülötteinek, hogy mi is tulajdonképpen a Csillagok Háborúja. Amit annak idején, amikor először láttunk - majdnem belehaltunk a gyönyörűségbe. Ahogy Darth Wader szuszogni tudott - az ember gerincén futkosott a hideg az izgalomtól. 
De ha az akkorit mutatjuk meg - abban a feldolgozásban, azokkal az elemekkel, amelyekkel akkoriban operálhatott - nem jutottunk volna tovább Mihaelá szintjénél.
O.k. - és akkor?
Így azonban szerelem,
Elvittem, megmutattam, felfedtem és hagytam, hogy rá is hasson azzal az Erővel, amellyel igen kevés alkotás képes.
Mert a Csillagok Háborújának Ereje van.
Visszatérő ereje, amelyet az emberöltő(m) feladata nem kihagyni.
Ilyen volt látni Han Solot, Leiat, Chewbaccat, R2D2-t és még sorolhatnám - de a legvégén Luke-ot, aki úgy áll a dombtetőn ember - hogy a nyakadat teheted le rá, hogy ebből még folytatás lesz. Minimum addig ameddig élsz - vagy ők élnek ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése