2015. november 8., vasárnap

Az emberi élet során nincsenek véletlenek. Gondviselés van. És ez nincs másként azokkal a könyvekkel vagy egyéb tartalmakkal kapcsolatosan sem, amik az ember elébe kerülnek. Mindegyikkel dolgunk van. Vagy meg kell vele és ezáltal Önmagunkkal küzdenünk, vagy egyszerűen üzenetük van, amit meg kell tanulnunk belesimítgatni az életünk fonalába.
Utóbb kerülnek olyan olvásmányok a kezembe, amit évekkel ezelőtt, még talán gyermekként olvastam, rácsodálkozva arra, amit megmutatott. Nyilvánvaló, hogy most deresedő fejjel nem utasítom el ha elém jönnek, hiszen ma már az üzenetük kipróbált. Inkább abban vannak tahát segítségemre, hogy helyére kerüljenek azok a dolgok bennem, amiknek nem tudtam megtalálni a helyét. Nem sikerült olyan tanúlságos következtetéseket levonnom, amik tovább vittek volna egyről a kettőre.
Nem volt ez másként utóbb sem. Az Isten Igájában című regénnyel. Szinte elfeledtem a valamikori olvasását, az élményt amelyet keltett bennem - hiszen akkoriban távol állt tőlem a szenvedés eme világa.
Azóta már házastársaként mi magunk is az aposztázia bűnének terhe alatt - hajtjuk a magunk malmát, jobban mint eddig bármikor Jézus Krisztus szent dícsőségére. Mert a szolgálat nem bent hanem kint kezdődik az élesben.
Akkor amikor az ember kenyértelen, amikor biztonság híján döntések meghozatalára kényszerűl, ami most már nem csak a saját, hanem egész családjának bukásába kerülhet.
Visszatekintve lányom fogantatásának idejére, a Pálfordulóra, amely nem csak kettőnk, hanem családjaink, barátaink, a bennünket ismerő, vagy rólunk hallomásból értesülők életét egyaránt megváltoztatta egy dolog él bennem élesen: közelebb volt hozzám, hozzánk az Isten, mint addig bármikor. A törvényeket és korlátokat ember szabta az együttélés megkönnyítésére. Hogy az életmód változott, de a törvény örök - ennek csakis az lehet mindenkoron az eredménye, hogy idővel a törvények nem a túlélésben segítenek, hanem megfojtanak emberi életeket. Olyan életeket, amelyeknek céljuk van, amelyek üzenetet hoztak és közvetítenek. És ahhoz, hogy ezt sikeresen át tudják származtatni, sokszor szembe kell menniük a korlátokkal. Akár saját életük árán is.
Így tettük fel egyetlen lapra mi is nem csak kettőnk, hanem születendő gyermekünk életét is. Éhezve, fázva, kiátkozva, menekülve, kilátástalanságban - egyet tudva, sejtve, érezve - Isten közelebb van mint eddig bármikor.
Mert Isten az Élet és Szeretet Istene.
Nem a tövényeké.

Életünk során rengeteg útkereszteződés van. Ezek közül olyanok, amelyekben eltoporgunk évekig. Halogatva a döntést és a harcot. Vannak akik itt vesznek el végérvényesen. Azzal amit hoztak, vagy amit vinniük kellene.
Mert minden egyes döntés Önmagad megölése. A régi ember elpusztítása annak érdekében, hogy az Új ember meg tudjon születni.
És soha nem vagyunk ehhez idősek.
Mert a cél nem ismeri az időt.
Sem a törvényeket. Pláné a fizikairől nincsen tudomása.
Egyet tud - eszköz árán, megvalósítani önmagát. Kiteljesedni, Hozni, adni, tenni, lenni.
És ilyenkor nem fontos mit gondol a másik. Mit szakítok, pusztítok, temetek vagy teremtek benne.
Egy fontos - az üzenet átszármaztatása. Bármi áron. Akár saját életünk oltárán át. Az Új emberig...



Nyírő József, Isten igájában részlet
Tudjátok, hogy pap voltam és kiléptem. Én is azt hittem, hogy kiléptem. Nem igaz. Csak most, e perctől kezdve vagyok igazán pap. Most találtam meg valóban hivatásomat. Eddig a kenyeret változtattam Istenné, mától kezdve Istent változtatom kenyérré. Mikor őrölök, misét mondok értetek és a malomkő az oltárom. Ismerjétek meg hát az ember és népek fennmaradásának nagy titkát. . . Cselekedjetek az új evangélium szerint és — éljetek az új hit, az új élet nagy misztériuma szerint az új áldozat üdvösségében és békességében . . . Az emberek némán borultak le vékás, másfélvékás apró zsákjaikra. A szivünk fáj. Könybetört szemekkel kitekintek és a határ peremén látom feleségemet, gyermekemet. Olyanok, mintha két kis színes virág esett volna — ki tudja honnan — a fekete föld hátára . A kicsi malom jár. Új zsákot emelnek a garat fölé. Alázatosan újból Isten igájába hajtom fejemet és fehéren fehér misét mondok . Új életünkre őrölök. . . Istenből kenyeret. . . 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése