Az íráshoz tartozó előzmények (https://www.youtube.com/watch?v=koRh-jDLjfM)

Aki nem ismeri az Open stage - Ugye Magdi? című páratlan humorú történetét, azt most ebben a pillanatban buzdítom arra, hogy hagyjon fel mindennel, amit éppen tesz vagy tenni vágyik és keresse meg a fent említett anyagot. Páratlan (valóság)! Amelynek ki tudja hányadszor, ma ismét elszenvedője voltam. Erdélyi magyar bürokrácia. De kellett nekem, én vétettem, nekem kellett lenyelnem a humorosan keserű pirulát.

Magyar pénz... Mert így ismeri mindenki.

Cs betűsök lévén, már a múlt hónapban meg kellett volna kapnunk az értesítést felőle. Nem kaptuk. Miközben már a D betűsök örülnek APénznek - amiből ki fát, ki takarót, ki fis-fist vesz a gyereknek. Mert a Tél az közeleg, ugye?  Eldöntjük hát röptibe, utána járunk.

Már első lépéseim során eszembe jut Magdi  és Macskás Margitka néni. Minden egyes esetlen majd egyre magabiztosabb lépés erre emlékeztet.

Elmegyek a bankba. Ahol közlik velem, hogy a számlám üres, ami őket illeti, fogalmuk sincs a többiről, máshol kell keresgélnem.

Nem is bosszankodom, természetes. Azonnal tudom, merre tovább.

Felhívom a BGA-t. Hogy szép jó napot, meg egyebek - ez meg az, hol es van a MagyarPénzem?

Ők nem tudják, mert ők nem az-az iroda - hívjam ezt a számot.

Jó, hívom.

Na, jól tettem, de igazából ők sem az az iroda, hívjom a következő számot.

Hívom.

Kezicsókolom, régebben valóban, de azóta már több helyen is működik Ilyen iroda - telefonáljak a központba, ahol kiderűl, hogy melyikhez is tartozom én, s akkor telefonálhatok oda, ahol megfelelő útbaigazításban részesülhetek.

Nem adom fel! Most már Csakazértse. Megyek tovább.

Eddig a pontig 4 irodával beszélgettem Budapesten, hárommal Romániában - Széhelyföld, Kolozsvár, Székelyföld.

Ez barátok között is hét.

Közben valakinek támad egy kiváló ötlete. Hívjam a Magyar Pedagógus Szövetséget, ahol minden bizonnyal segíteni tudnak rajtam.

Hívom. De délelőtt lévén, gondolom éppen hörpötyölik a kávéjukat, úgyhogy kivárom.

- Megvárja-e amíg kihörpötyölöm a kávémot?!

Visszahívnak. Aranyosak, kedvesek, előzékenyek, mint eddig mindenhol.

Jó nekem velük lennem...

Közlik még egy utolsó iroda számát, azzal dologhoz látnak, engem is sürgetve a dolgom elvégzésére.

A hölgy - nem egy Macskás Margitka alkat. Profi, szépmagyarul felvilágosí, hogy hiábavaló volt az eltelt saccperkábé negyvenöt percem, nem vagyok a rendszerben.

Ötletes azonban, nem hagyja magát becsapni.

Férjem van-e?

Naná!- mondom.

Akkor talán ő...

És valóban.

Annyira látom benne a CsaládFőt, az Ecce Homot, a Ház urát és az Én Uramot, hogy őt jelőltem meg a pénz felelősének, magam helyett.

Megoldódik az űgy.

Letesszük megbékülten a telefont.

A tejet sem kell elhozni. Csak a fanyar mosoly marad - ha valaminek utána akarsz járni, jobb ha rászánod a hetedet. Másként beléjetörik a bicskod.