2015. június 25., csütörtök

Mindenki más-más módon kapcsolódik ki. A lényeg itt is abban rejlik, hogy mindenki megtalálja azt a számára megfelelő időtölést, kikapcsolódási módot, ami feltölti és amitől boldoggá lesz.
Ami engem illet, azt hiszem sokkal hamarabb ismertem fel azt illetve azokat a dolgokat, amik egyáltalán nem töltenek fel, mint azokat, amelyektől jól érzem magam.
Itt van mindjárt a vásárlás, üzleti körútak, tekergések, bolyongások - egy mindezt összegyűjtő vidámságot, lendületet, fiatalságot sejtető, divatos kifejezés a shopingolás - amitől minden valamire való nő felragyog, helyrepattan, kisímúl, elgyengül és amire soha nem mond nemet. Velem ellentétben, hiszen engem ezzel a tevékenységgel ki lehet kergetni önmagamból. Már az első üzletben jelentkeznek a gondok - látászavar, tahikardia, izzadás, görcsös fájdalom a végtagjaimban, zakatoló, inkoherens gondolatok, fülsípolás, ingerűltség - hogy csak egy párat említsek. A másodikban akár egy pszichopata - akárkinek, aki hozzám szól ki tudnám tépni a karját, hogy azzal verjem el. A harmadikban meg tömegeket lennék képes elpusztítani - akkorára hág bennem a mindent elborító, ön- és közveszélyes negatív indulat szintje.
S na - ezt én szépen tudom magamról.
Ritka eset az, amikor nekem kell elmennem vásárolni. Általában listázom, így mindenki nyugodt és megússza élve.
Ha rohad le a gagyám, valaki a családból, hoz egyet, ha sirűl le rólam a poló - gyorsan valaki megajándékoz, ha elromlanak a dolgaim - angyali, figyelmes és szerető kezek, pótolják azt.
Így csend van, rend és harmónia.
Egészen addig, ameddig be nem szottyan egy shopingolás.
Mint ma.
Első üzlet - a már említett kísérőtünetek mindegyikével.
Második félidő - minden termék egyforma lesz.
Harmadik harmad - már azt sem tudom mit keresek. Állandóan összegeznem kell, hogy ne kóvályogjak, mint a gólyafos a levegőbe.
Következő fázis - vadul, vérben forgó szemmel eldöntöm, hogy mindenkinek az anyja picsája - aztán lenyugszom és még elmegyünk vagy hat boltba.
Kibírhatatlan. Elviselhetetlen. Az agymosások agymosása.
Olyan mint a falusi diszkó.
Nem akarod. De nagyon hívnak. Szégyeled magad - hiszen legalább ezerszer mondtál nemet. Veszel valami jófajta italt, behevíted a húrokat, hogy kibírd ép ésszel és elmész velük.
Rájössz, hogy egy szánka után is reménytelenül józan vagy.
Nem győzől rámelegíteni - de mind rosszabb és rosszabb.
Akkor meglátsz egy szép férfit. Magadban azt röhögöd, hogy nem is biztos, hogy férfi - hát akkor a szépséggel mi van...
Aztán mindenki megszépűl.
Idővel egyforma lesz.
Aztán nem számít.

Nem tudom más hogyan csinálja.
De ezt is, mint a fent említett bulit - vagy nagyon éberen, vagy módosúlt tudatállapotban lehet elviselni.
Ha az első mellett döntesz, akkor egy stresszes, fárasztó, elkerülhetetlenül vitákhoz vezető, vitákat szító feladat marad - legrosszabb esetben az ember magát molesztálj és önmarcangolja, hogy miért vett ezt és azt ennyiért és annyiért.
Ha meg az utóbbi mentén haladsz - akár buli is lehet belőle.
Tény, hogy egy idő után minden egyforma lesz. Vagy az agyad szűnik meg létezni, vagy nem tom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése