Amit a mai évzárón tanultunk a gyerekekkel

Hurrá, itt a vakáció - üvőltjük zsibbadt torokkal - egészen addig, ameddig forró, olvasztó napjai meg nem telnek unalommal.

Mert azt már minden valamire szülő pontosan tudja, hogy az unatkozó gyerek, csodákra képes.

Nem arról van szó, hogy agyon kellene szervezni a gyermek szünidejét - hanem itt is, akár az élet minden más terültén - meg kell találnunk az egyensúlyt - mert ha nem, konfliktus, konfliktust ér, legyen bármekkora is az a gyerek.

Alternatíváktól hemzseg a piac - de ha nincs az embernek pénze, elkezdhet a széllel versenytfutni - bármennyire is találékony legyen.

Már nem igazán működik a fogom a gyermeket és hazahajítom falura című megoldás. Egy ideig jelenthet gyógyírt, de egész nyárra semmiképp.

Ugyanígy híd a valami és valami között a szülő rövid és agyonterhelt szabadsága.

Ahogyan az is alternatíva ha a két szülő felváltva vesz ki szabadságot a váltott felügyelet biztosítása érdekében - itt is azonban éppen ennyire fontos, hogy a család közösen is tudjon együtt lenni - hiszen ezek az alkalmak jelentik a nagy tisztázó beszélgetések, az elmaradt konflikutsok rendezését, egy következő szint felmérését és elérését.

De mielőtt vakációra megy a gyerek, kötelező az évzáró.

Szegény jó édesanyám, annak idején, amikor nem egy óra, hanem egy egész délelőtt programját jelentette az évzáró - előtte való délután hazaállított a legszebb, legkeményebb és legnehezebb kardvirággal.

Na azzal kellett végigállnom első sorban az igazgatói, aligazgatói, tanítói beszédeket, hogy a végén már nem is én tartottam a nálam magasabb virágot, hanem az engem.

Napjainkban már ez a felvonás is fejlődésbéli változásokat ért el.

Külön ünnepelnek a kicsik a nagyoktól. Így egy előkészítősnek például nem kell végigvárnia 15-25 osztály búcsúztatóját - hanem csak tízét kell elszenvednie.

Így is külön terror a himnusz, az igazgatói természetesen román nyelvű beszéd és a sok gyerek végigéljenzése.

A szülőnek sem sokkal könyebb. Egy óráról kérezett el - s tova másfél óra után, a saját gyermekének megtapsolásáig még mindig közel három osztály választja el.

Igazi türelemlecke.

A himnusz éneklésének ideje alatt - amiről Balázs így vélekedik: tudod anya, na, az az ének amelyikben annyi o van - végigóbégatják fel s le nagy szomorúan, s aztán nem jutnak vele semmire... - az egyik román első osztály példásan rendezett és fegyelmezett diákserege végigkíséri saját énekével a hangszóróból áradó óbégatást. Mintegy jelezve, hogy rájuk még jó lesz figyelni.

A késöbbiekben derűl fény arra, hogy megérzésem nem csalt. A harminc diák mindegyike maga a lángész megtestesítője. Matematika, kreativítás, anyanyelv, sakk, általános műveltség, idegen nyelv, s már nem is vagyok képes folytatni a felsorolást - díjazottak. Mind első helyzet! Kiváló tanulók, magaviseletük példás, csupa szuperlatívuszban mindenkiről.

Na - konstatálom - hajrá. Biztosan nagyon erős osztály - a jövő városvezetői...

Kis idő múlva sorakoznak fel a többi román osztályok - hasonló diákokkal, eredményekkel, jelemzőkkel.

A mieink, ott állnak egy-két dícsérettel - ők, az övéké, velünk szemben - tele diplomákkal, oklevelekkel, díjakkal, érmekkel, csekkekkel.

Valami nem stimmel!

Vagy velünk van baj, vagy velük.

Nálunk mindenből egy helyezet van - a versenyeken, amiken képviselték az iskolát - nem kevés ! - oklevéllel, dícsérettel, vagy egy (darab-bucata) első, egy (darab-bucata) második és egy (darab-bucata) harmadik hellyel tértek vissza. Míg náluk MINDENKI első helyzet, MINDENKI első és legjobb tanuló.

Így tehát ma, a nagy vakáció hajrája előtt - megtudtuk, hogy MINDENKI EGYENLŐ, DE VANNAK OLYANOK, AKIK EGYENLŐBBEK.

punktum!