2015. május 26., kedd

Két idősebb fiútestvér kishugaként, gyermekkoromban elég sokszor adódott úgy, hogy átráztak a férfiak. Nem egy, hanem egyből kettő. 
Annak idején a kommunizmusban nem lehetett édességhez jutni. Így sokkal gyakrabban sütöttek az anyák, vagy látogattunk cukrászdát. De a tejes-batonon kívűl, amit ma is sokan visszasírunk, nem igazán lehetett kapni semmilyen csokifélét. De a batonból, becsületére legyen mondva, kétféle is volt - csokis és tejporos. Isteni volt. Nyúlott a szájban, akár a büdös túró. Azóta sem találok ahhoz hasonlót, hiába keresem és próbálgatom mindenfele a batonok mindegyikét. Finom, finom, de nem békebeli...

Ezért hát, ha a család egy nagyobb mennyiségű édességbevétel birtokába jutott, anyu kipórciózta, majd gondosan eltette a többletet, hogy minden álló nap csepegtessen belőle.
Soha nem felejtem el, amikor mondogattuk:
- jajj, úgy kívánom az édességet...
Erre mindig ez volt a válasza:
- edd meg a cukrász seggét. egyéb nem nagyon van.

Sportolóként a konyha kredencen tartott glukózból minden nap bevehettük egy kanállal. De az sem tartott örökké. Késöbb a csodás dobozba sima cukor került, s áhítózva nézegettük a kiűrűlt dobozt. A cukrász segge, azonban mindig ott volt.

Volt egy gazdag :) orvoscsalád - anya nőgyógyász, apa sebész, két gyerek túlsúlyos. Ott minden nap volt csoki. Irigykedve gondoltam rájuk, ahogy a csokikat eszegetik nagy boldogan.
Akkoriban nem voltak túlsúlyos gyerekek. S csak azok a felnőttek voltak eldeformálódva, akik cukorbetegek voltak.
Ez is örökre megmarad:
- anya, az a néni miért olyan kövér?
- mert cukros.
Gyermekként azt hittem, hogy csak cukron él. Ezért hívják cukrosnak. Ez a fogalom ma sem tiszta számomra, csak ha éppen a felnőtt Énemben tartózkodom. Például amikor a gyermekek megkérdezik, hogy mit jelent a cukorbetegség. Ha visszazuhanok a kényelmes hűlyegyerek Én-be, azonnal azt jelenti, amit legelőször is jelentett. Hogy cukros. És kész.

A testvéreim ebben a nagy ínségben - a következő játékkal szórakoztattak engem és magukat.
Ennek a játéknak a legelső és legfontosabb szabálya a titoktartás volt.
Be kellett csukni az ajtót.
Csendben kellett maradni, mert különben nem működött a varázslat.
És nem szabadott árulkodni, mert akkor meghalhatott szüleink bármelyike.
- én ezeket a szabályokat halálosan komolyan vettem.
Ma is ha becsukódik mögöttem egy-egy ajtó - igyekszem nem árulkodni, csendben maradni és vigyázni családom épségére.

Akkor felmásztak mindketten az emeleteságy tetejére. Nekem az volt a feladatom, hogy a szoba közepére állított székre feltegyem az összes édességemet. Amikor megtettem - be kellett csuknom a szememet és számolnom kellett tízig. Valószínű eddig tudtam és ők, tisztában voltak reális képességeimmel. Soha nem vártak el többet tőlem, csak mint amennyit adni tudtam.
Mire kinyitottam a szemem - ők ugyanott voltak, az édesség azonban teljesen eltűnt a székről.
Mikor üvőltözni kezdtem volna, hogy azonnal varázsolják vissza - megmagyarázták, hogy a varázslat nem egy ilyen hipp-hopp dolog. Annak, hogy belementem - következményei vannak. Amire ők idejében figyeleztettek. Ja, és ne feledkezzem meg a szabályokról - ajtó, csend, árulkodás-tilalom - örök fogadalmak. 
Nem sokat tehettem.
Időközben, nagy sokára megtanultam, hogy ne hagyjam magam elvarázsolni. A szememeimet meg végképp ne csukjam le, ha jót akarok.

Ma mutattak a hírekben egy nőt.
Szegény kedves, nem egyedül esett áldozatul. Többen és többen vannak.
A parkokban szólítják le őket azzal, hogy szeretnék-e, hogy teljesüljenek a vágyaik?
Miért? Ki nem?
A szabály az, hogy a varázslat érdekében be kell tenni minden fémékszert magadról egy újságpapírba. Mert a fém gátolja az energia-áramlást.
Kis időre be kell húnyni a szemet. Majd fél órán át nem szabad az újságpapírba tekert ékszerekhez nyúlni.
Fél óra után - kész a varázslat.
Eltűnnek az ékszerek. De el a varázslók is.
Megszeppenve meséli a hölgy:
- nem akartam belemenni. de olyan kíváncsi voltam... gondoltam kipróbálom.

Így jár az ember, ha nem volt gyermekszobája.
Mert mindennek megvan az ideje.
Különben szépen vén fejjel kell belesétáljál ilyen és ehhez hasonló csapdákba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése