2015. május 3., vasárnap

Anyák napja - 
fölöttébb érdekes nap ez. Május elsején kimegyünk a szabadba, Nők napján - virágot adunk a hölgyismerősöknek, sátoros ünnepekkor tartjuk magunkat a szokásokhoz - de mi történik Anyák napján? Tulajdonképpen miért esne egyetlen napra az Anyák napja, amikor minden áldott nap az anyaságról szól? Annak is akinek a gyermeke van, ahogyan annak is, akinek nem adatott meg a szó szoros értelmében ez a kegyelem.
Mert anyja, nem csak gyermeknek lehet lenni.
Anyai szerepben lehet jelen egy nő egy közösség életében, egy munkacsoport vezetőjeként, egy valamiért harcoló hadsereg élén, egy projekt menedzsereként. Vagy apaként, nagymamaként - azaz egy gyermekét egyedül nevelő szülőként vagy nagyszülőként.

Az anyaság szerep.
Sokszor jelenik meg párkapcsolatban is. Hogy anyaként van jelen a feleség. Sokkal inkább anyai szerepéből irányít, gondoskodik, óv és nevel - mint társként, szeretőként, feleségként.
Az anyaság szerep.
Amit megszólítunk a másikban és magunkban.
Ezért van az, hogy gyermekkel együtt anya is születik - vagy nem.
Ezért van az is, hogy nem föltétlenül az anya, akinek gyermeke van.
Hanem anya az, aki meghallotta a hívást.

A szerepeknek jogai és kötelezettségei vannak. Az tölti be a szerepet, aki leginkább eleget tesz ezeknek.
Ismerek ugyanis olyan anyát, akinek született gyermeke, de ő maga még nem született bele anyaságába. Ahogy olyan ember is áll közel hozzám, akinek nincs biológiai értelemben gyermeke, de anyaként van jelen sokunk életében.
Ezek alapján tehát maradjunk abban, hogy a biológiai tényező nem kizáró jellege a szerepnek.
Anya az, aki hallotta a hívást és válaszolt rá.
És ha tette, akkor mindennap az ő napja van.
Hiszen az anyaság állandó.
Anya nélkül nincs semmi. Megszűnik az élet és élniakarás. Valakinek állandó jelleggel be kell töltenie ezt a szerepet.

És nem föltétlenül kell megünneplésére egyetlen piros betűs nap a naptárban. Hiszen minden nap ünnep az anyaságban. A maga átkaival és kegyelmével, megfoghatatlanságával és csodáival. Azzal együtt, hogy képes vagyok önmagam fölé helyezni mindent és mindenkit - soha nem marad időm és erőm önmagamra - ennek ellenére, vagyok, létezem - hiszen általam léteznek oly sokan körülöttem, akiknek anyjuk vagyok.

Mint minden szerepben itt is adott a fejlődés.
El kell jutnom oda, hogy megtanuljam magamat táplálni, s csak azután kielégíteni mások igényét. De ez már egy következő szint. Hiszen nem egoizmusból fakad, hanem lemondásból és belátásokból. Annak a tudatából, hogy el kell látnom önmagamat, hogy elláthassak másokat.
Ezt nem sok anya sajátítja el. Sokan aszódnak bele feladataik kihívásába. A jogokig kevesek jutnak el. Ebben lehet cinkos ez a piros ünnep a maga hervadó virágaival. Amik önmagukban nem elégtételek, hiszen soha nem a hála miatt avanzsáljuk önmagunkat Nőból-Anyává. Csak arra emlékeztetnek, hogy minden mulandó, kivéve az anyaság. Mert az örök. Akár az élet. Hiszen ennek része.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése