2015. április 27., hétfő

Az asztalnak nem hiába van négy lába, ahogy az autónak sem négy kereke. Van egy aranyos Zágoni Balázs mese, amelyben Barniék éppen tatáéknál végzik a mezei munkát. Tata a régi Arot javítja, miközben a négy kerék közül az egyik új életre kel, elgurul - kergeti Tata, apa, a kapuban álldogáló szomszéd bácsi - de a kerék megállíthatatlan. A gyermek szemében ez egy varázslatos rettenet. Végül a kerék megáll hűsűlni a patakban. Barni közben azon rágódik, nehogy a többi kerék is útrakelne...

A gyermekek nem lehettek több, mint 3-5 évesek, amikor az apjuk egy udvarhelyi gyűlésből jövet - két, 3 lábú Lucaszékkel állított haza. Nagy varázslat ővezte. Minden hónapban vártuk a Teleholdat, hogy éjfélkor csórén felálljunk a tetejére és kívánjuk egy jó nagyot. Persze azóta sem volt olyan éjszaka, amelyet időközben 7-9 éves gyermekeink ne álommal töltöttek volna. Úgyhogy a Teleholdkívánság még várat magára. Miközben a háromlábú székek ugyanolyan instabilan, álldogálnak tovább, mindenféle funkciót betöltve a család életében, kivéve azt, amire terveződtek - a kívánságok beteljesítését.

Időközben az életünkben - ki-kiesik egy kerék. Új életre kel, elgurul, másfele kószál, elindul lehűsűlni, anélkül, hogy engedélyt kérne erre. Ezekben az időszakokban tapasztaljuk meg leginkább, hogy mennyire egységben az erő.
Hogy az asztalnak és széknek nem véletlenül van négy lába. Egy-egy lábacska ideig-óráig átveheti az igazolatlanúl hiányzó láb szerepét - de soha nem pótolhatja. Mert együtt vagyunk erősek, nagyok, azok akik.

Drága Lábtársam oly sokak életében menedéket adó asztalunk szent és sérthetetlen történetében - igazolatlan hiányzó vagy.
Annyira szeretlek, mint anyát a gyermek.
Néha kamaszúl, néha visszabeszélően, néha pimaszul és pofátlanul - de változatlanul és nagyon.
Nélküled imbolyog az asztal, kikérezik minden szék.
Hűsűlj a patakban és siess haza.
Ne akarj mindenféle Égi asztalosműhelyekből vigyázni a stabilitásunkra - hanem pihenj meg és siess haza.
Nélküled a reggeli nem ízletes, az ebéd szegényes és a vacsora siralmas.
Istennek ajánlom fel gyógyulásodat - szívem teljes szeretetével, lojalításommal, haragommal és dühömmel, szenvedélyes munka iránti szeretetünkkel, közös nevetéseinkkel, közös múlttal és jövőnkkel egyetemben.
Várlak vissza drága barátom - mert olyan nincs, hogy ne legyen.
Asztalságunkat nem adhatjuk fel - másik láb nem való nekünk.
Most állunk, hajolunk, görnyedünk helyetted - de csak ideig óráig - mert az állapot csak veled együtt teljes.
És Isten most is csak azt üzenni - van még itt dolog elég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése