2015. március 29., vasárnap

Nem tudom, hogy próbáltál-e lemondani valaha valamiről életedben, amihez fölötébb ragaszkodtál? Ha igen, tudni fogod, éppen miről beszélek, ha nem - utazás lesz. Újszerű, érthetetlen - idő kell majd, hogy beágyazd. Annak idején, amikor a cigarettáról próbáltam lemondani, nem volt az a film, könyv vagy internetes oldal, ahol ne abba botlottam volna bele. Az utcán - addig soha nem - emberek mentek előttem, mellettem, körülöttem, aki fújták a jó kövér füstöt, hogy azt hittem belefulladok.

Van nekem egy anyaméhből hozott átlagsúlyom. Ami akkora, amekkora. Vethetek kecskebukát, akkor sem vagyok képes sokkal az alá menni. Itt a kecskebuka komoly küzdelmet jelől. Mert én nem játszom, ha a magam bűntetéséről van szó.
Amióta az eszemet tudom fogyókúrázom, vagy ha nem, hát a súlyomat tartom. De nincsenek olyan emlékeim, hogy akkorát ettem volna, hogy le kellett volna dölnöm, mert majd belepukkadtam. A terhességeimet is kontroll alatt tartottam, mert tudtam, ha elengedem a gyeplőt, nincs az a ló, amely megállna velem. Ezért születtek majd ötkilós gyermekeim és ezért sikerült visszatáncoltatnom magam arra a súlyra - átlagsúlyra, amiről a fentiekben beszéltem.

Nincs az a kúra, amit ezek alatt az évek alatt ne próbáltam volna ki. Közben meg tornáztam, szaladtam, bicikliztem, izzadtam - a súly maradt annak, ami - átlagnak. Ahogy a fenekem is annak aminek rendeltetett egy nagyobb utazásnak. Mert vannak kisutazások és vannak nagyobbak - minden a kormányon áll vagy bukik. Nos ez egy nagyobb kormány. Chopper-féle. Talán kár is lenne kicserélni. Rontana az utazáson.

Újabban - egy nem kicsi csalódáson túl, amit számomra egy kőkemény edzésterv jelentett - belefogtam a 9o napos diétába. Belebotlottam egy csapat nőbe, akik állították, hogy eredményeket hoz. Én a magam részéről nem adok az eredményekre. Egy dologban hiszek az utazásban. Az állandó, akárcsak a súlyom, amely átlag. De - a kihívás, az kihívás - belelendültem.

Vannak mint mindenben prók és kontrák. Egyelőre fölöttébb jól érzem magam. A bűntetés számottevő. Ha éppen fehérjenapom van - elememben vagyok, akárcsak a zöldségnapokon - na de a szénhidrát és gyümölcsnap valahogy önmagában rejti azt a képességet, hogy az őrületbe kerget. Ezeken a napokon, akárcsak a cigaretta elvonásom alatt - mindenhol kolbászokba, sajtokba, kigyóuborkákba, murkokba boltom. Komoly elszántság szükségeltetik részemről, hogy ne ugorjam neki az összes utamba kerülő húsok mindegyikének. Na de a fogadás, az fogadás.
Be akarom bizonyítani, hogy nincs az a diéta, amely az én átlagsúlyomat képes lenne elmozdítani a negatív pólus irányába.

Jelen pillanatban éppen vesztésre állok. Tudniillik - kereken nyolc nap után megszabadúltam 4 kilógrammtól. Na jó, ez volt a felesleg. Eddig könnyű - innen lesz nagyon nehéz. Azaz számomra, aki nem hiszek a diétákban, nyeresség. Hiszen éppen ebben fogadtam. Hogy míg a világ s két nap - bármennyire is bűntetném magam - soha nem fogok a standard 38-as méretem alá menni.
Ha mégis - vesztettem. Fogadást.

A diéta mellett szól és azok számára ajánlom, akik hasonló ladikokban utaznak - hogy nincs éhezés. A reggeli gyümölcs kielégítő, a déli és esti étkezés éppen elég. Hogy nem lehet zabálni - az igaz. De annak akinek ez fontos - van torta és fagyi-nap. Engem speciel kiborít. Egyáltalán nem kívánom éppen akkor és ott. Olyankor álmodom zsíros, lucskos kolbászokról és húsokról, ujjakról, amiket le kell szopogatni, mert csepegnek, sajtókról, amik előhozzák az ízeket és kigyóuborkákról, amelyek zuhanyt biztosítanak a kiszáradt ajkaknak.

Sokszor elgondolkodom, hogy mit lát a lányom mindebből. Ami a fiamat illeti - számára normális. Apa eszik és emészt. Anya főz és koplal. Így kerek a világ.
Na de Anna...

Mit mondhatnék? Az életnek ára van. Akár a szépségnek és az egészségnek.
Az én nagymamám is örökké diétázott. Magyarul - nem evett. Jókat főzőtt és sütött. De számára még nyolcvanévesen is fontosak voltak a vonalak. Úgy kívánt elutazni, hogy utolsó métereken is elegáns és mutatós maradjon.
Sikerült neki.
És nem hiszem, hogy másért tette. Akárcsak én.
Magáért harcolt. Hogy békében legyen Én és Énke.
Ha bíztatnának, soha nem tenném. Magamért - nos így más.Így már tétje van és igenis lesz különbség a 36-38 között, még ha férfiszem számára láthatatlan is ez a hajszálnyi eltérés.
Mert ugye, az?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése