Adjon a JóIsten...

Nem tudom kitől kapjuk a jót és a rosszat. Azt hiszem, azok vannak a világban és útunk során elkerülhetetlenül beleszaladunk. Igy válhatnak próbákká, amik formálnak bennünket.

Vannak kis és nagy rosszak. Amikről azt hisszük, hogy elviseljük és amikről úgy gondoljunk meghaladják az erőnket.

Ezért fontos lépésekre bontanunk azt amivel szembesülünk. Legyen jó vagy nagyon rossz. Kis falatokban, lépésekben megküzdenünk velük. Mert a kis lépésekre mindig megvan bennünk a kellő erő.

Ami az értékelést illeti – a viszonyitáson múlik. Azon, hogy éppen mihez is hasonlitjuk. Ha a szomszéd zöldjéhez, akkor minden bizonnyal belebukunk. Ezzel szemben ha a magunk szineiből igyekszünk kikeverni hozza a megfelelő ellenszert és védőruházatot, akkor menni fog.

Az élet átértékeléséhez elég egyetlen pillanat.

Egy semmi kis történés. Egy igen vagy egy nem. Hogy felismerjük azokat az értékeket, amelynek mindvégig birtokában voltunk, de nem volt bennünk kellő alázat azok felfedezésére. A rácsodálkozásra, a befogadásra, az apró csodák nagy megélésére.

Adjon a JóIsten kellő alázatot ebben az esztendőben mindannyiunk számára – ezeknek kegyelem formában való befogadására.