Nem szoktam álmodozni. Inkább szeretek a magam realitásában forgolódni, mint az álmok szigetén, mert ott rengeteg a hajótörés. S noha jó úszó vagyok, van, hogy a hideg viz engem is megvisel. Most, hogy öregszem, még inkább...

De most, ez egészen más.

Drága jó, őszbe hajló, de cseppet sem vénember édesapám, akit a Jóisten tartson meg nekünk pótolhatatlan humorával - évek óta lottózik. Évek óta hisz abban, hogy ma van a Nagy Nap.

Voltak napok. De a nagy még várat magára.

Közben múlt héten megjelenik Magyari Tivadarnak a Hattos lottó irása - simára kacagom magam, teljesen idevág. 

Gondolom édesapám nem esne hanyatt a tehetetlenségtől, nem lenne szüksége sem lelki, sem pénzügyi tanácsadóra, hiszen az eltelt évek alatt naponta osztotta el a vagyont.Én még soha nem tettem. Életemben nem álmodtam arról, hogy milyen is lenne tehetősnek lenni. Valahogy mindig elég volt, ami van. Nem kellett sem több, sem más - ha valami mégis, addig csűrődött-csavaródott, amig egyszer csak lett. Teremtődött.

És akkor a tegnap véletlenül - látok egy házat.

Nem álomház.

Nem a legszebb házak egyike.

Van hozzá öt ár telek. Az sem végigkocoghatatlan, de éppen elég. És látom magam előtt mindenki vackát, a virágaimat a helyükön, a kutyát az udvaron.

Van ez az állapot.

Nem tudom, élted-e már?

Én sokszor.

Valamiféle - ha nagyképű akarok lenni - jövőbelátás.

Amikor megépült ez a hely, ahol most lakom - azonnal tudtam, hogy egyszer itt fogok élni.

Akkoriban én is nevettem magamon. Hiszen úgy éreztem, onnan akarok a temetőbe menni, ahol éppen éltem akkoriban. És egyszer csak előkészitődött az út, meglett a battyú és mese nélkül menni kellett. Még fájt, még sajgott, de azonnal jobb lett, ahogy minden a helyére sirűlt.

Na igy vagyok most ezzel is.

Valamiért már ott szaglászik álmaim kutyája a lesz-udvarom közepén.

Mesélem a gyermekeknek.

Azonnal kapnak a szón.

Balázs ki is választja a kutyáit. Nem egyet, egyből hármat. Nevet is ad mindegyiknek. A barátait kihozatja autóval, labdázik velük, megmutat mindent nekik és boldog.

Anna visszafogottabb. Ő már nem szeret álmodni ébren. De szenvedélyünk őt is magával ragadja. Már a három kutya sem ejti kétségbe.

Mesélek nekik az álmok csillagáról. Hogy ha nagyon akarod, képes vagy lehivni azt.

Kezdjük is hivogatni a csillagot.

Akkor eszembe jut, hogy szót kell ejtenem az Isteni bölcsességről.

- legyen meg a Te akaratod... - úgyis azt kapom, amire a leginkább szükségem van.

Ez az elmélet jobban tetszik. Biztonságosabb. Vannak benne mindenféle útak - kiútak is - veszély esetén.

Boldogan alszanak el.

Balázs álmában nyálas kutyákkal kergetőzik, Anna barátnőket fogad én meg feltakaritom lelki szemeim előtt a kétszintes házat.

Mindenkinek jut valami a jóból. Vigyázni kell, hogy mennyit kérünk - mert amit kérünk, végül megadatik...