Karácsonyi őrület... - micsoda kifejezés. Egészen újszerű. A mi időnkben egy dologért őrültünk meg - ha osztottak valamit az üzletben. Na jó, kettőért: és amikor végre visszaadták a villanyt...

Most meg már minden utcasarok rejteget valami újabb őrületet.

Most például a Karácsonyit. Ez közös bolondkodás. Román, magyar, roma és német együtt vesziti el a maradék józan eszét és rohan vásárolni.

Napok óta tervezzük, hogy ne maradjon utolsó méterekre. Persze, hogy arra marad... Futunk ma. Program után és következő program előtt. Van x óránk bevásárolni ezt, azt, amazt. Ki a fene számigálja bele a dugót, a kasszánál eltöltendő órákat, a tolongást meg egyebeket? Ha beszámolnánk inkább kézzel készitendő ajándékot kapnak mindenki. Harminc év után leülnék kötni és horgolni, mert még az is megnyugtatóbb, mint ezeknek az őrületeknek a fő ismertetője: tolongás, sorbaállás, forgalmi dugók.

Nem tudom, hogy-hogy nem, de az emberiség sokkal hatékonyabban képes sz önszerveződésre, mint az irányitás elfogadására. Észrevetted-e, hogy amikor kiállnak a rendőrők hatalmas erőkkel, hogy a forgalmat irányitsák, rendszerint elviselhetetlen dugó alakul ki. Még szűzleányka koromban dilemázgattam e felett. Mondván, hogy amikor dugó van vagy az várható, kihelyeznek rendőrőket, hogy elejét vegyék, feloldják a kialakult, kialakulóban lévő elakadásokat. Ma már a következő képpen gondolom: ha kihelyezik a rendőröket, minden bizonnyal dugóra, elakadásokra, akadozó forgalomra számithatunk.

Igy volt ez ma is.

Képzelheted milyen kegyetlen elakadásokkal, ha három irányból dolgoztak külön szakmai életet élve a rendőrök...

Bejutunk nagy nehézségek árán a hetedik üzletbe azzal a reménnyel, hogy itt most már tényleg találunk valami értelmeset, de nem...nem nagyon...

Bezzeg a mi időnkben...

A szülők a munkából hazajövet bémentek a Romártába - mert a Luxoron kivűl csak az volt - na jó, ha ruhát akart vagy cipőt felmehetett az Universbe - de tényleg ennyi. Kész. Semmi több. Hosszú polcokon ugyanazon játékok sorakoztak. Nem volt más ember. A leánkák babát kaptak, a fiúk autót, a nagyobbak Nu te supara fratet.

- Mit hozott az angyal?

- Babát! És tud sirni (ez tulajdonképpen egy artikulátlan hang volt, amit a baba akkor adott ki, ha megdöltötted) is!

- Tényleg? Én is! És az enyém is...! Milyen szinű a ruhája?

- Sárga és fekete a haja!

- Nahát... az enyémnek is! De vagány...

Nem volt futkosás. Nem ismerték a dugót, nem volt plusz kaja, amit ki kellett volna dobni. Volt egy disznóvágás a blokelőtt - amire Mindenki odagyűlt aki élt és mozgott és hozzátette egy pohár pálinka fejében a maga véleményét. Aztán jött a boncolás a száritóban. Majd slussz. Ettük egész télen, az utolsó molekuláig. Akkoriban semmit nem tudtunk a koleszterinről. Szerintem nem is volt... Ez is olyan cifra dolog. Asszem a rendőrőkkel együtt jelent meg, meg a sok szarral, amiért képesek vagyunk tolongani.

Na igy na...

De azért áldott karácsonyt.