Az ember - jelen esetben ugyebár, lánya - sohasem tudhatja ki miért és meddig kerül az útjába. Jön, mert jönnie kell, marad, mert feladata és célja van, majd elmegy, mert máshol lesz dolga. Éppen ezért soha nem szabad(na) parázgatni azon, hogy jujj de jó, hogy jött, de vajon miért, jujj de jó, hogy itt van, de vajon meddig marad(hat) és mi lesz ha elmegy, cserbenhagy, továbblép, nem marad örökre?

Semmi nem lesz.

Veszteség.

Azt meg szépen annak rendje és módja szerint elgyászoljuk, feldolgozzuk és lépünk tovább.

Ma leforrázta magát Mama. Hatalmas sebek keletkeztek a lábán. Bűnbánóan mutatja. Muszáj volt tovább dolgoznom, folytatnom a munkát - nem hagyhattam ott mindent, forgatja tovább a mesélés fonalát. Mire megszólal Anna: igen, anya is igy szokta. Egy jó nagyot ordit, aztán megy tovább, soha nem áll le...

Eléggé sokkoló volt ez a tűkör. Én soha nem fogalmaztam volna igy magamról. De igaza van annak a gyermeknek. Direkt szeretem azt a pillanatot, amikor fel kell tápászkodni. Még vizes az arcom a könnyektől, még zsibbadok a hidegtől, ahogy rámfagynak a fájdalmam gyöngyei, de már bennem a fogösszeszoritott elhatározás, hogy csakazértis, ha ez lesz az utolsó amit megteszek, hát akkor is. Sőt, akkor meg annál inkább... És mindig vannak új lépések, egy újabb irányvonal és egy nagyobb erejű elhatározás, ami szépen kitart a következő esésig. Ami nem arról szól, hogy legyőzettem, hanem sokkal inkább arról, hogy miután kiszusszantam magam még erősebben állok fel és ember vagy helyzet legyen a talpán, ami képes lesz kiütni a ringből.

Itt van ez a fiatal hölgy.

Egyszer csak megérkezett.

Nem is számitottam rá. Ezért aztán örülni sem mertem neki. Mintha a más ajándékát bontottam volna ki véletlenül. Hoppá - mosolyodtam el szégyenlősen.

És akkor megyünk tovább és kiderűl, hogy az ajándék mégis az enyém. Mert a személy mellé rendelődik helyzet. Mindjárt kettő. Élesben.

Két beteg gyerek.

És ez a földön éppen életet imitáló hölgy - értük fog zenél(tet)ni, énekel(tet)ni nyolcvan gyermekkel és fiatallal. Hogy a koncert bevételét arra fordithassák, hogy mentsék a menthetetlent.

Fogalmazzuk a felhivást. Ő igy szól: nyolcvan gyerek azért fog énekelni, hogy ezeket a gyerekeket Isten tenyerére helyezze.

Megjelenik előttem a várban éneklő nyolcvan angyal. Akik feláldozták (IGEN) szabadidejüket, pénzüket (többen vidékről ingáznak be), családjaik nyugalmát - mert megértették mit jelent összafogással adni. Jót tenni. Nem változtatni a folyó irányán, hanem szebbé tenni szelidebbé varázsolni annak sodrását.

Egyik gyermek - csupán egy hónapos - meg fog halni. Gyógyithatatlan beteg. Feltevődik a kérdés emberileg, hogy akkor minek a pénz?

(Tavaly láttam olyan anyát akinek meghalt a gyereke. Mivel senki nem adott neki kölcsön, hát kölcsönt vett fel. Most ő haldoklik a fizetésbe. Isten ments...)

Ez a helyzet azonban mégsem a temetésről szól, hanem az elengedésről.

Hogy az anya, akitől az állam elvette minden jogát beteg gyermeke felett, ott lehessen gyermeke mellett annak élete utolsó percéig. Hogy méltón el tudja engedni. Mert valamiért itt van az a gyerek.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet. (Ady)

És igy lesz egyik embernek a másik egyszer csak ajándék.

Nem tudni miért és meddig - de adatik hozzá cél, forgatókönyv, diszlet és beindul az előadás. Játszani kell. Utolsó percig, önfeledten játszani. Félelmet, fájdalmat, extázist, szeretetet, gyűlöletet, háborút és békét, ármányt és szerelmet - mert minden kártya blöfre vár. És csak az nyerhet, aki játszik is.


(Ime a hivatalos felhivás és gyertek minél többen!

A Marosvásárhelyi Művészkuckó Egyesület szervezésében december 21-én, vasárnap délután 19 órától a Marosvásárhelyi Vártemplomban Karácsonyi koncerttel örvendezteti meg a nagyérdeműt, amelyre szeretettel várnak mindenkit.

A Karácsonyi koncert célja karitatív. A Marosvásárhelyi Művészkuckó Egyesület a koncert bevételével a tavalyi évben is támogatott 3 éves Robikát, illetve a 1 hónapos gyógyíthatatlan beteg Balázskát kívánja támogatni.

A koncertre a belépés felnőtteknek 10 ron, gyerekeknek 5 ron. Jegyek a helyszínen kaphatók.

A szervezők, valamint a Marosvásárhelyi művészeti liceum diákjai, illetve a Vox Angelica gyerekkórus szeretettel vár minden jószívű adakozót. Jót tenni jó!...)