2014. november 17., hétfő

Távol áll tőlem, hogy bárkinek is fejére húzzam a vizes lepedőt, csak magamban mosolygok itt ne a bajusszom alatt, mert tengermély jóindulatom ellenére is vannak dolgok, amiket a gyomrom nem vesz be.
Itt voltak a választások ugye.
Minden rendes ember elment szavazni.
Az uram bémenőleg egy utolső dorgáló pillantást vetett rám. Tudnillik azelőtt este mondtam, hogy nem győzőtt meg engem ez a Johannis. Kicsit sem. Nem vonzott magával a kisugárzó karizmája, nem mondott olyan beszédet, amelynek köszönhetően úgy éreztem volna, bárhova követlek vezérem, akár a halálba is. Nem a szavak embere na... a tetteké. Mondja Ő.
Nézem Szebent. Szép...szép. Nézem a csapatát, akikkel együtt kiván dolgozni - nem tudom... na, őszintén nem tudom. Nézegetem a róluk készült kisfilemeket, hűségesen végigpőrgetem a vitájukat - és nem győz meg. Késöbb egy egyéni interjúban csúnyán reagál a hatházas kérdésére a riporternek. Felkapom a fejem. Válasza arra tesz utalást, hogy amelyik pedagógusnak nincs hat háza, de az iskola mellett vállalt otthoni, fekete munkát - az nem normális. Lám...lám... neki bejött.
Mondom hát este, nem vagyok meggyőzve. Inkább csak elbasznám a szavazólapot.
Kapok hát egy dorgálást, egy szóbeli intést, majd kikérdezi a gyerekeket, hogy a (kommunista, bolsevik) anyátok, hova es rakta a pecsétet. Jó. Jót nevetünk rajta. 
Közben meg hallani innen-onnan, hogy szegény külföldön élő magyarok, románok, mindenféle honfitársak mennyire hazajönnének...ha:
- megfelelő lenne az orvosi ellátás
- az elvárásoknak megfelelne az iskolák pedagógus, program és ellátás kinálata
- a fizetések arányban lennének az elvégzett munkával stb.
Hajrá Johannis.
Mi csináljunk rendet, ők majd jönnek!
Tehát, szedjük össze a szemetet, mert ha minden rendben lesz, megajándékoznak a jelenlétükkel.
Az én gyermekem tetű, áldozat, hűlye, analféba üttőrő, akinek az a dolga, hogy az ő gyerekei előtt kiverje az útat. Tegye le útszéltiben a hátát, hogy ő majd a pénzével (mert ezért szereti, tiszteli és becsüli Románia) hazajöjjön és végigsétáljon rajta...
Nyugodjunk le és lapozzunk.
Johannis nem a Messiás.
Szart sem fog hozni egy olyan országban, ahol a hétfő tetves a péntek meg kedves. Állandóan rittyegtetnénk. Dolgozni senki sem akar. Itt mindenki szabad, senki sem született rabszolgának.
Nem (csak Pontaékkal ) van baj, hanem elsősorban velünk.
Be the change you want to see in the world...
Nem elvárni, hanem odatenni.
Johanis vagy más leszarom - itt ezek a kérdések a legégetőbbek.
Lesz-e kivel végigcsinálnia a változást, vagy elvárjuk hogy ha rászavaztunk, minimum halat szaporitson, ha mást nem is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése