Mondják, hogy a cipésznek egyik ismérve, hogy rossz cipőben jár. Mindenki cipőjét megjavítja, csak a sajátjára nem jut ideje.

Ismertem egy csodálatos elmét még zsenge koromban. Egy bulin szaladtunk össze. Reggelig beszélgettünk. Zavarosak voltak a gondolatai, de feltörőek, szerteágazók és követhetetlenek. Valósággal száguldott szellemileg. Jártas, tájékozott és nyitott volt mindenben, mindenre. Késöbb mesélték, hogy mit csodálkozom, anyja menő pszichoterapeuta. Ő meg telerajzolta a konyhát apró bogarakkal. Nem tudni belső indítattás végett vagy anyja bosszantásának céljával.

Pár év múlva olvastam, nagy ember lett. Igaz, akkoriban sem értették sokan. A magánélete stagnált ugyan, de szellemileg a magasban járt. Szinte követhetetlen maradt a hétköznapi ember korlátolt elméje számára.

Amikor pszichológus lettem gyakran eszembe jutott. Féltettem a gyermekeimet. Éjszakánként arra riadtam fel, hogy a konyha tele van bogarakkal...

Ahogy a mindennapok zsákutcákkal, útvesztőkkel.

Nehéz elég jól csinálni dolgokat.

Főként olyanokat, amelyeknek valós súlyuk van.

Itt van például a páratlan szépségű lányom.

Azon nő fel, hogy örökölt, már kitaposott úton, illetve saját terv szerint hatalmas kontrollt tartok életem felett. Mindig diétázom, tudatosan botlok el, majd vezekelek, állandóan tornázom, edzek. Amíg kicsik voltak gyakran bemakacsoltak - hogy, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam, hogy levest enni muszáj, amikor én például soha nem eszem levest.

Idővel megértették, hogy miért fontos nekem mindez.

Ma már gyakran tornáznak velem, edzenek velem, mozognak velem.

Jártasak az egészséges táplálkozás ismeretvilágában, tudják, hogy ami jó, az vagy hízlal, vagy káros az egészségre. 

Ahogy azzal is tisztában vannak, hogy soha nem csúfolunk, kacagunk ki senkit amiatt, ami számára is bántó lehet.

Anna lányom csodálatos fizikummal megáldott lány. Egy ideje azonban kerekedni látszik. Elítéli, megvetően nyilatkozik a súlyfeleslegről, azonban síkos az út a bűnbeesés fele.

Hiába sportol, imád enni.

Tudom, hogy azon a ponton vagyunk, amikor még tehetünk róla.

Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy itt van az a finom határ, ahol akár evészavar is kialakulhat a folytonos tiltások miatt. Igyekszem tehát nem rászállni, ugyanakkor tudatosítani benne azt, hogy oda kell figyelnie. Nem koplalni, hanem kialakítani egy belső féket. Elsősorban az egészség és nem az esztétikum és divat miatt. 

Napokon keresztül tanítottuk Balázst koszorúzni. Mutattuk, magyaráztuk, döltöttük, tettük a lábait - nem sikerült. Törekvések voltak a helyes irányba, de a nagy áttörés váratott magára. Már-már lemondtam. Gondoltam, majd késöbb... Attól még korizhat kivállóan. És akkor eljött látogatóba Anna csodaszép barátnője. Hárman göriztek. Anna tanítgatta koszorúzni. Mire Balázs megszólal. Ne magyarázd, mutasd. Így ni - s azzal nekifog tökéletesen koszorúzni, hogy megmutassa a lánynak azt, amire mi napok óta vágytunk.

Hiszek abban, hogy a jó példa ismérve, hogy követendő.

Mihamarabb ki kell alakulnia benne is annak, hogy fontos odafigyelnie saját érdekében egészségére. Amiben benne van a mozgás iránti szeretet - el egészen az őrületig, illetve az egészséges táplálkozás - a nem csak a mit, hanem a mennyit is.

Hiszen szülőként nem szavainkkal tanítunk elősorban, hanem tetteinkel.

Ha meg így van, az eredménynek illene nem váratnia magára, akárcsak a koszorúzás esetében.