Ma hallgattam végig nem kis meglepődéssel, hogy még vannak helyek, családok, emberek, gyermekek akik táplálják a gólyamesés történeteket.

Nálunk ez lehetetlennek bizonyult első szekundumtól, noha nem is hajlottam a használatára, mesélésre. A gyermekek alig voltak nagyobbak mint 3 és 5, amikor először beszélgettünk el arról - természetesen az ők kérdéseikre válaszolva, hogy mi az a buzi.

Mindenhonnan folyik a szex, szexualítás. Lehetetlennek tűnik hát számomra, hogy létezik, él és táptalajt nyer(het) akárhol és akármikor a gólyamese.

Annak ellenére, hogy nyitottnak tartom magam, vannak kérdéseik, amikor nekem is elakad a szavam. Gondolkodnom kell a helyes megfogalmazáson, hogy elkerüljem a megbotránkoztatást.

Ilyen például az anya és apa is szoktak szeretkezni tárgykör.

Mert mi az amivel a médiában szembesülnek?

Nem a szép szerelem és annak testet öltése.

Hanem a másik legyőzése, becserkészése, letiprása, leigázása. Majd cserben hagyása, kihasználása.

Nehéz hát hiteles képet festeni arról, amit tulajdonképpen a valós, esetenként jól működő házastársi szexualitás takar.

A van, de rajtunk kívűl nem tartozik másra.

A dolog fátyolszerű, semmiesetre sem beteges szemérmessége.

Az óvás és védés érdekében létrejövő magánügy jellege.

Emlékszem amikor egészen kicsik voltak és mindennapos volt az éjszakai sétálgatás - valósággal megrettentett annak az esélye, hogy ha szeretkezni látnának mit is mondhatnék.

Ha túl korán éri a gyereket, felkészületlenül ilyen jellegű élmény - akár maradandó sebet is ejthet rajta. Még inkább abban az eseben ha a szülők között gyakori a hangos szóváltás, vita napközben, aminek ő maga is áldozata.

Egy ilyen helyzet akár kölcsönös öldöklésnek is tünhet.

Ma kérdezi Anna egy adott ponton, hogy szerintem - persze szerinted, Anya... miért találták fel és fejlesztették ki az emberek nemi szervét. 

- találták fel, fejlesztették ki? - kérdezem nevetve

Na jó, jó, akkor teremtette az Isten? Amikor megteremtette akkor a pisilésért tette, vagy inkább azért, hogy gyermekük lehessen?

Na erre és ilyenekre van úgy, hogy nem szökök azonnal gombokat varrogatni.

Mondom - benne volt a pakliban mindkettő. Milyen jó, hogy a kaki-pisi szexről még nem hallott - gondolom, habár már ebben sem vagyok biztos.

Mire Balázs kapva a témán előáll rögtön két kérdéssel:

1. múltkor a barátja indítványozta, hogy a csajaikról beszélgessenek és mondta, hogy szexelnek (másodikos). Mire én - folytatja Balázs - akkor te nem is szeretheted a csajodat, mert csak azok szexelnek, akik nem szeretik egymást.

Kérdezem meglepetten, hogy miért gondolja így.

Mire ő - csak mert a szex az olyan mullandó dolog. Miután megvolt már mennek is tovább. Míg a szerelem az más. Az örök.

Érdekes témákat feszegetnek, hagyom hát ömleni belőlük.

Balázs folytatja, hogy mutassam sza meg, hogy hol tartják a férfiak azokat a magokat, amiből a kisbaba fejlődik ki az anyukában. Szeretné tudni, hogy neki pontosan mennyi van. És az megromlik, vagy állandóan van és mindig használható marad.

Kétség nem fér, hogy a gólyának keresnivalója sincs nálunk, mehet nyugodtan békászni.

Mennyivel jobb lenne ha elvont butaságok helyett az iskolában is ideje és helye lehetne az életrenevelés tárgyának - persze ha nem gólyazhozta pedagógus kínlódná végig. Mennyivel könnyebb lenne természetessé formálni a köz-véleményét és háttértudását arról, hogy mit is jelent a testi szerelem.

Hogy a diáklányok nem csak a Pitagorászt fújhatnák, hanem betéve azt is, hogy ne siessenek a kortárscsoport a média nyomására semmivel, ne menjenek elejébe annak, amire még nem állnak készen és soha ne kövessék el azokat a hibákat, amelyekből a mi generációnknak már tanulnia illett volna.