Frissen megjelent a HIFA-RO INFO Egyesületünk trimesztriális folyóíratában.
Igényelni lehet nálunk az irodában - Enescu 2 szám, vagy elérhető a honlapunkon (lehet még nem, de nemsokára :)) a hifa.ro - n. Ja...és ingyenes!

A Magyarosi családról sok minden elmondható, de talán a legjellemzőbb fogalom róluk mégiscsak az, hogy ők egy igazi család.

Ahhoz, hogy egy család összetartó, igazi erőforrásként működjön, szükség van egy bölcs, dolgos, ízig-vérig asszonyra. Ilyen az idősebb Zsuzsa, a család asszonya, aki mindent megtesz erején felül is annak érdekében, hogy szerettei biztonságban érezzék magukat.

Magyarosi Zsuzsa, a család idősebb gyereke fogyatékkal élő. De őt megismerve betegségének története teljes mértékben a háttérbe szorul. Intelligens, okos, bölcs tekintetű, nyugodt, kiegyensúlyozott elme és lélek. Élete egy igazi tanítás. Azoknak, akik figyelmesek.

Az érettségiig az út egy igazi csata volt. Hogy helye legyen, felvegyék, előlegezzenek bizalmat számára egészen addig, ameddig bizonyíthat. Mert bizonyított – közösségekben, ahol felnőtt, iskolákban, ahol tanult, egyesületeknél, alapítványoknál, amik szárnyai alá vették és tárlatokon, ahol bemutathatta a munkáit.

Grafikái vannak. Elmondása szerint lassan és alaposan dolgozik. Nem siet, hanem benne él a pillanat varázsában. Formál és alkot. Talán emiatt is van az, hogy nem szívesen válik meg munkáitól. Megmutatja azokat, de még nem áll készen az eladásukra. Ha majd igen, jelezni fogja – addig azonban őrzik azokat – hiszen részletek és tanúságok életéről, fejlődéséről, szárnybontásairól és igazi repüléseiről.

Zsuzsa üzenni szeretne életével.

Üzenni azoknak, akik nem fogadták el állapotukat, életüket. A fiataloknak, akik fogyatékkal élők és nem vállalják, nem fogadják az életadta lehetősségeket.

Üzeni, hogy éljenek.

Ne búslakodjanak, ne siránkozzanak, hanem tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy elfogadják önmagukat és az állapotot amelyben vannak. Mert minden nap egy ajándék. És minden egyes perc egy lehetősség.

Ő nyitott a lehetősségekre. Nem hazavárja azokat, hanem elejükbe megy. Kimozdul, elfogad és megél. Barátaik vannak, társasági életet élnek, moziba járnak, sétálnak, utaznak és kirándulnak.

Megkeresésem napja, születésnapja utáni nap.

Szobája tele virágokkal.

Arról mesél minden egyes csokor és figyelmesség, hogy sokaknak sokat jelent az ő jelenléte. Tanúsága. Élete.

Úgy mesél nehezebb időszakairól, mint aki már régen levonta a következtetéseket. Mindenben megtalálta és mindenből megtanulta azt a leckét, amiért akkoriban küzdenie kellett.

Nincsenek kérdéseim. Szentségtörésnek bizonyulnának. Úgy vagyok vele, hogy minden egyes szava és szótlan de beszédes pillanata igazi ajándék.

Képeit nézve egy nagyon fontos dolgot hozok magammal.

A mélyrelátás és pillanat tanúságát.

Hiszen Zsuzsa az, aki nem átsiklik az életen, hanem mélységeibe hatolva meg is éli azt. Nem gondolkodik eszközökön és szárnyakon – improvizál azt amivel nem rendelkezik majd repülni kezd.

Köszönöm neki ezt a találkozást és, hogy közöttünk van.

Fiatal, szép vonásai mögött tapasztalt lélek lakik. Olyan aki már mindennek tudatában van – de még köröz egyet miattunk, mielőtt Atyjához megy.