Ahhoz, hogy megtudtam mi vagyok, vannak esetek amikor az visz közelebb ha felkutatom mi nem vagyok. Életem egyik legnagyobb szerepkihívása az anyaságé, nem vitás. Mert ebben is, mint az egész Életjátékban a legfontosabb és legdöntőbb faktor az egyensúly.

Aki biciklizik, nem biztos, hogy motorozni vagy görkorcsolyázni is képes. Annak ellenére sem, hogy mindhárom lényeges eleme az egyensúly.

Nos ez a szerepek esetében sincs másként.

Ha egyensúlyban van - vagyok, egyik szerepemmel, ez nem zárja ki, hogy az összes többi területen dülöngéljek. És akár a cirkuszban. Mot van egyensúly, de a következő pillanatban összeomolhat, hiszen az állapot nem állandó.

Nagyon szeretek főzni.

Nem enni-főzni, hanem gondoskodni.

Van az a típusú inyenc főző, aki egész délelőtt, munkája során lélekben és fejben ételek között válogat. Ízek emlékképei jelennek meg a szájában, amik késztetik, sürgetik, sarkallják, hogy jól befőzzön.

Nos az ilyen rendszerint ritkán főz és lélekből. Mintegy önmagért. Nem igényeket elégít ki, nem gondoskodik, hanem megkíván, elér és megoszt.

Ez sem állandó. Hiszen magas fokon ég. Ha permanensen így égne - önmagát emésztené fel.

Az anyák zöme nem sorolható ebbe a kategóriába, kivéve azokat, akiknek bejárójuk van, aki főz - nekik csak akkor muszáj, kell ha éppen úri kedvük tartja.

Mivel lelküket teszik ki, a sértődés kockázata is hatalmas.

Illik a családnak jól fogadnia, hajbókolnia, és résztvennie a jajdefinom játszmában, mert különben halálosan megsértődik.

Utolsó percig vizslatja a reakciókat és a tetszés-nemtetszés tényét, a sikert az elfogyott ételmennyiséggel hozza elkerülhetetlen összefüggésbe.

Egy rendszeresen főző anya nem ilyen.

Hiszen harcolnia kell a mindennapi rutin gyilkos és kétélű fegyverével.

Főztje akkor jó, ha a gondoskodás mellett a szeretete is benne. Levese gyógyítani képes, másodikjai álmokat szülnek.

Az évek mulásával a rutin feletti győzelem kifejleszti benne azt a képességet is, hogy gondolatokat, rejtett kívánságokat olvas és kitalál.

Elég egy családtagnak csak arra gondolnia futólag, hogy de régen nem evett töltötttojást - estére biztosan azt szolgál fel boszorkányos mosollyal.

Ahhoz, hogy jól főzz, gondoskodj, gyógyíts és szeress - ismerned kell magad.

Hiszen addig nincsen egyensúly szerepeid között, amig nem tudod ki vagy és merre tartasz.

Itt volt például a mai napom.

Ismerem magam.

Mégis, valahogyan besétáltam abba a csapdába, hogy el akartam játszani a mosolygós amerikai háziasszonyt.

Nálam ez soha nem ment és nem is megy.

Rendkívűl pragmatikusan tudok főzni. Ismerek minden alapreceptet és vallom, főzni bárki tud.

Nem azért főzök mert megkívánok, hanem mert gondoskodnom kell.

Amíg ezt tartom szem előtt, mennek a dolgaim.

Bajba akkor kerülök, ha el akarok játszani valami olyant, ami nem vagyok.

Mint ma az amerikai háziasszonyt.

Ott volt ez a recept. Palacsinta.

Évek óta sütök palacsintát. A legjobb fajtából. Minden sikerül, kivéve ha újítok. Akkor döl a kártyavár.

És ezer edény romhalmazának tetején, maszatosan, igyekezttől gyöngyöző homlokkal szégyenlősen elmosolyodtam, akár a hetvenésen megesett vénlány.

- mától kezdve már biztos, hogy járt utat járatlanért nem hagyok.

Ahogy az is, hogy a minőségi idő, a játékkal, ölelkezős együttléttel megspékelt egymásrahangolódásnál a világ összes palacsintája sem mondja el jobban - hogy mennyire is szeretlek.