2014. szeptember 3., szerda

Ki mit gondol a másik idejéről...

Divat itt nálunkfelé a másikról elsősorban rosszakat feltételezni. Magyar ember halottról jót vagy semmit. Ami az élőket illeti, nos azok kapnak hideget is meleget is, de jót semmiképpen.

Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de futtasd csak végig szépen magadban, hogy ki az vagy kik azok akikről instant pozitív dolgok jutnak eszedbe. Hogyan jellemzed a barátaidat, amikor ők nem hallják azt, mit gondolsz magadban vérőszintén róluk. Hogyan jellemzed azokat a személyeket, akikkel találkozol, vagy érintkezel. Mit gondolsz azokról az ismerőseidről akik gyakran lógnak fent a facebookon, függetlenül attól, hogy te is hasonlóan sokat lehetsz fent, ha már ellenőrizni tudod, hogy ki mennyi időt szán erre a pótcselekvésre. Mit érzel, gondolsz és verbalizálsz olyankor, amikor ismerőseid fényképeket tesznek fel, magukról. Mi az első gondolatod, ha egy rendezett, elegáns, kellemes külsejű férfit vagy nőt látsz.
Negatívumok, vagy pozitívumok?
Mert ez vagy igazán te.
Ezek tesznek azzá, aki vagy.
Ezek alakítják a világlátásodat és az emberekkel való kapcsolataidat.
És ezek fogják befolyásolni a jövődet is.
Ami ha nem lesz pozitív kimenetelű, hát csak magadnak köszönheted.
Mert ugye, hogy valami félig üres, vagy félig tele van - azt egyedül te magad szabod meg.

Mindig nevetnem kell, amikor társaságban szóba kerül a világháló. A legmegosztóbb ugyebár a facebook. Nincs az az ember aki pozitívan vélekedne róla. Nincs olyan, aki őszintén elmondaná, hogy jól esik számára, ha munka közben néha, mintegy pihenés, vagy kikapcsolódásképpen pillantást vet a legfrissebb megosztáskra és jól esik, ha valaki - egy szeretett ismerős, barát vagy rég nem látott osztálytárs szól hozzá.
Aki nincs benne a körben - az azok számára akik benne vannak - igazi kívűlálló. Outsider. Nem belevaló, tudatlan, informálatlan, nincs benne a pörgésben.
Akik eleve nem akartak ebbe belépni természetszerűen megvetően nyilatkoznak azokról akik benne vannak, ahogy az általuk ismeretlen közösségi oldalról is.
Csak rossz lehet...
Ahol kurvák vannak, a férjek egész éjszakát csettelnek idegen, vagy még rosszabb közeli ismerősök még jó bőrben lévő feleségeikkel.
Pletyka, kurvák és zülledezés.

Nem vagyunk elég nyitottak.
Egy-másra és ön-magunkra.
Nem vagyunk elég pozitívak.
Egymással és önmagunkkal szemben.
A csak rossz, előbb-utóbb csak rosszat szülhet.

Egy olyan világban, ahol minden szép nő kurva, minden rendezett férfi buzi, a szomszéd hülye, a kollega inkompetens és idióta, a főnök elviselhetetlen, a munka kínszenvedés, a szombat rövid, a vasárnap meg unalmas - sok jóra nem számíthatunk.
Márpedig a jó kell.
A magunk és a másik jója.
Mert  a sok jó megválthatja ezt a bunkó világot. Természetes folyásától mintegy függetlenül.
Mert minden változás egyszer bent születik meg. Attól a ponttól válhat külsővé, realítássá, kézzelfoghatóvá és élhetővé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése