2014. szeptember 23., kedd

Annak ellenére, hogy én magam sem vagyok kesztyűs úrihölgy - megrökönyödve jön haza a fiam minap. Olyan leánka mellett ültem ma anyuka, amilyent te még nem láttál...
- Hogyhogy? Olyan szép?
- Azt én nem is tudom. Mert odaáig nem jutottam.
- Akkor?
- Minden fiút megver vagy megfenyeget. Nekem is azt mondta, hogy ha sokat izgek-mozgok úgy kivág az ablakon, hogy össze nem szedtek. Én persze nem hittem, s akkor már direkt izegtem-mozogtam. Akkor háromszor megcsípett a pad alatt miközben vigyorgott a Tancinak. S mikor szünet lett és feállhattunk a fülembe sugta, hogy úgy belém rug, hogy elszálok.

Hittem is meg nem is...
Mondom mintegy magamnak, utánajárok.

Másnap reggel - mindent magam mögé téve - teljesen túllépve az ügyön megyünk suliba. A kisasszony, gyönyörű királynő nevével már vár. Angyali teremtés. Mosolygós, kedves, babaarcú kispofa. A fene se mondaná meg így elsőre, hogy egy igazi terrorista amazon.
A fiam szinte vigyázba vágja magát.

Délbe folytatjuk:
- na - volt verés?
- nem, de igérni, igérte... csend ... anya, te azt mondtad, hogy az a férfi amelyik nőt ver egy szemétláda, meg, hogy le kéne vágni a kezét, mert gyengéket nem verünk. De ez a lány nem gyenge. Csak álcázza magát. ... Nem is lány. Ha én megverném büszke lennék magamra, mert mindenki retteg tőle...

Másnap az udvaron két fiú játszik.
A fiam és a barátja.
Megjelenik egy másik kislány.
Kétszer olyan magas és súlyos mint ők, pedig hát ez a két gyerek sem alúltáplált.
A fiúk lovaznak csendben egy madzaggal. Elől a ló, hátul a szekere.
A kislány, angyalarccal nekik.
A kötő a földre pottyan a fiúkkal együtt.

Magamban arra gondolok, hogy hova tartunk éppen?
Hol vannak a kislányok?
Nem az olyanok, mint én - hanem akik finomkák, nőiesek, gyengék, butusok, félnek és remegnek, meg tudnak ijedni, és képesek támaszkodni.
Megsajnálom a fiamat.
És minden egyes sorstársát.
Első alkalom, hogy férfiakat sajnálok.

Elhatározom, hogy a fiamból sárkányölőt nevelek.
Mindenáron.
Megkeressük és elhozzuk a Napot, Holdat, Csillagokat - s velük együtt egy igazi Nőt.
Aki finom, angyali, gyenge, Segítségre és támaszra szoruló, főz, mos, takarít, gyermeket vállal és nevel, süt, megijed, fél és tud szeretni.
Addig nem tágítunk.
Ha valaki még ismer ilyent, szóljon. Mert félünk.... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése