Ma valaki azt kérdezte tőlem áperté, hogy jó-e a házasságom.

Szeretem a meglepő kérdéseket. Én is azokban utazom.

A házasságról az egyik legkedvencebb idézetem, hogy az ágy közös, a párna nem. (Pilinszky) Míg a másik ennek ellentéte - Szabó Magda férjének szerelmi vallomása, akitől az írónő azt kérdezte, miért vette őt feleségül: „Ha Te volnál én, ilyen hülyeséget nem kérdeznél. Aki egyszer Veled beszélt, már úgysem akarna mással beszélni soha többé.”Nos, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a reális házasságok valahol a kettő között foglalnak helyet, vonalban mérve a dolgok menetét.Ritkák az eféle egymásratalálások, ahogy vannak jó és rosszabb időszakok egyaránt.Van amikor még az ágy sem közös, de van olyan is, amikor a párna is szükségtelen. Elég a te meg én.Ha az ember nekiáll elemezni életét, hivatását, önmagát, párját és a vele kapcsolatát - valami mindig elindul. S ha nem állunk elég szilárdan - ez a fajta elindulás, bemozdulás nem mindig pozitív irányba fordul el.Itt vannak a gyakori vállások.Ha arra gondolok, hogy Izéék csak azért váltak el, mert Izé nem volt elég izé - akkor megszülethet bennem az a felismerés, hogy mi és a kettőnk kapcsolata sokkal ramatyabb helyzetben van.Ha erre még jönnek a hírek is, hogy azóta Izéék jól vannak, sőt az is lehet, hogy boldogabb párkapcsolatban élnek, mint annakelőtte együtt - akkor ez engem is arra sarkallhat, hogy negyvenakárhányévesen elinduljak megkeresni hét vasbakancs árán a boldogságot.Azt a boldogságot, amit amúgy építeni kell.Nem úgy van az, hogy van egy hely, valahol, az Üveghegyen túl, ahol kapni lehet ebből az elixírből - hanem sokkal inkább úgy, hogy vagy te meg én - és szépen kövenként felépítjük azt a valamit amit utólag erőltetetten ugyan, de érzelemdúsan boldogságnak hívunk.És akkor mindez végigfutott bennem néhány súlyos másodperc alatt és a magam meglepetésére is ennyit mondtam - jó. Minden elem megvan benne ami a jó házassághoz kell - csakhogy rájöttem, ahogy az ebéd sem fő meg negyedóra alatt - egy élet szükséges, hogy összeálljon az ízkombináció és készen legyen a finom, meleg étel, amit ebben az esetben házasságnak hívunk.Divat manapság hőbörögni és negatívan lereagálni és tálalni mindent - önmagunkat, a másikat, kapcsolatokat, életet - de az igazság az, hogy főzni tudni kell.Nagyanyáink a háború idején kőből is főztek jó levest. Nem sokat vacakoltak. Céljuk volt. Főzni és jóllakatni a semmiből akárhány éhes szájat. Volt, hogy éhesen maradtak, de mellettük mindenki jóllakot.Na. Nincs háború. Kicsit változtak a dolgok. Most már fontos az egyéni boldogságunk, boldogulásunk, kiteljesedésünk Nőileg is. Ezt azonban nem illik, nem kell és nem ajánlott túlzásba vinni.Ebben is mint mindenben kell az egyensúly.Önlemondás, önfeláldozás - önfelvállalás, önkiteljesedés.Amikor anya lettem ez lett az egyik legnagyobb kihívásom. Hogy egyensúly legyen - igazi, valós egyensúly hivatásbeli és anyai mivoltom között. És ennek az egyensúlynak egyik legnagyobb kérdőjele az idő. A gyermekek mindig tudják a lelkükben, hogy hány óra elegendő.Van, hogy engedékenyebbek és van, hogy szükősen bánnak az idővel.Mindenesetre hálás kosztosok. És jó irányadók.Szívesen bízom rájuk magam.Ami a főzést illeti - mindenféle szinteken - van, hogy életünkben belefér a szofisztikált ételek elkészítése és van, hogy mireliten él a család. A lényeg az életen van. A cél pedig a jóllakás. Amelynek egyik legfontosabb alapelve a közös étekezés - ahol egymás jelenléte pótolni tudja azt ami hiányosságként van jelen.

x