Azt mondják, hogy az igazi élet a komfortzónán kívűl kezdődik el.
Nos...ezzel valahogy nem tudok egyetérteni.
Ugyanis az Élet az, ami benned van. Minden onnan indul el és oda tér vissza. Olyannak látom az Életet, amilyennek Te soha nem fogod. Mert az én lelkem teljesen más palettáról keveri a színeket. Jól esik ha látok hasonló színeket, de éppen úgy meg tud örvendeztetni a másik teljesen eltérő színvilága is.
És mi a komfortzóna?
Egyáltalán van bennünk kényelem?
Otthon vagyok érzés?
Ki az aki az esetek többségében otthon érzi magát abban a testben és azokkal a képességekkel és korlátokkal, amikkel rendelkezik?
Egyáltalán ki az aki a jelenben él?
Akit nem vedes a múlt bántó szele és nem álmodozik napközben a jövőről?
Ki az aki megértette - hogy az Itt és Most az ajándék?

Amikor gyerekek voltunk gyakran játszottuk el Karácsonyi kártyáinkat azzal, hogy előre meglestük ajándékainkat.Közel sem lehetett akkora öröm az angyalvárás, mintha vártunk volna a megfelelő pillanatig. Nem siettetve azt, ami amúgy is eljövendő.

Elnézegettem a nyaraló nemzeteket.
A német magabiztosságot, ami az anyagi jólétből fakadhat. A felsőbbrendűség mindekefelett.
Az angolok neveletlen gyerekeit.
Elkorcsosodtunk... - gondoltam. Hol lesznek ezekből az ördögfiókákból dzsentlemenek, amikor az apa is egy bunkó neveletlen paraszt.
És persze a mifajtánk.
Zene lévén a fülemnek, amikor a tetóváló pasas kérdi, hogy magyar, magyar - de Hungary magyar vagy Transylvanian magyar?
Tudta, hogy nagyon nem mindegy.
Nagyon nem tudtam magaménak érezni azt a románt, aki reggelre valóságos szőnyeget hagyott maga mögött szétköpködött nyálas szotyiürülékéből.
Képes voltam angolul kérni széket tőle, hogy önelégülten konstatáljam, még egy idegennyelvet sem volt képes megtanulni.

Mi tehát a komfort, kényelem.
Hol is kezdődik a világ és hol ér véget az?
Hát bennem.
Összejárhatom széles e világot és ne maradjon bennem nyoma, semmi. Éppen úgy, ahogy világkörüli utazásokra vállalkozhatom lelkem és olvasmányaim szárnyain át, miközben át sem lépem a küszöböm.

Mert érdekes egy dolog ez az élet.
És benne az-az ember, akinek egy életidő sem elég ahhoz, hogy megismerje Önmagát.
Azzal amije van és nincs, amije lehet és ami már sosem fog kelleni.

Mindenen túl mégis a legfontosabb az amije már van.
Mert ajándék.
Hogy tudatában legyen és ne hagyja kihasználatlanul. Hiszen semmi sem véletlen. A tévedésben mélyen benne rejlik a tanúlság igazgyöngye - ahogy a boldogságban a vég szomorúsága.