2014. július 17., csütörtök

Nincsenek véletlenek, csak akaratoskodások és görcsösködések. Ellenkezések azzal szemben, ami ugyan érthetetlen, felfoghatatlan vagy elfogadhatatlan sokszor - de utóbb ki kell derüljön róla, hogy mégiscsak fejlődésünkre szolgál.
Velünk van baj. Kikezelhetetlenül és reménytelenül.
Ugyanis mire eljutunk arra az életbölcsességre, ami az igazi kiteljesedés első lépése lehet - már túlléptük gyermekeink nevelésének első vízválasztó éveit. Amikor nem a a fontos, hogy mit mondok, hanem sokkal inkább annak van súlya amit érzek, gondolok és cselekszem.

Sokszor elkacagom a gyermekeket.
Az eltelt évek alatt számtalanszor hívtam fel a figyelmüket kevésbé helyes cselekedeteimre. Hogy ez most helytelen amit teszek. Helyes akkor vagy abban az esetben lenne - ha...
Múltkoriban hazafele jövet egy részeg pasas halad a barátjával.
Én nőnek öltözve a két gyermekkel.
Meglát és előrenged. Nem (fogjuk rá, hogy csak) jólneveltségből, hanem főként amiatt hogy láthassa a mellekhez társuló segget is, ha már így adódott.
Felmegy a cukrom egy-kettő - a gyermekek jelenléte tart vissza attól, hogy megfejeljem. Nem a csodálattal van bajom, hanem a leplezetlen suttyósággal.
Nem szólok egy szót sem. Továbbhaladunk. A lányom szerényen és önmegadóan hátrafordul és így szól: köszönjük szépen, hogy el tetszedtek engedni...
Kissé fenebb - anya, te miért nem köszönted meg? A te feladatod lett volna...
- mondom, mert részeg volt a bácsi és bunkó, anyát felháborította. de nem én, hanem te cselekdtél helyesen...
Mert mit is mondhattam volna?
Vannak dolgok, amiket nem a szülők, vagy a család, hanem az élet tanít meg.

Van itt a szomszédban egy ügyes kislány. Most nyíló rózsa. Szépike kezd lenni. A szépséggel együtt, akárcsak a nyíló virág esetében, a rovarok is megjelennek. Jelen esetben mindenféle fiúk. Akik úgy udvarolnak értetted-e, hogy megsapkázzák, megrugják, megkergetik ezt a lányt. Aki felvilágosítás hián mit tehet? Kényszeredetten nevet.
A mi időnkben is udvaroltak így a fiúk. Nem volt ki helyes mintát mutasson nekik. Amelyik meg igazi úriember volt, az nem kellett a lányoknak.
Elevenen él bennem a lázongás. Ami addig gyűlt, amíg egyszer ki nem robbant.
Na onnantól kezdődően nem bántott engem férfi. Hamarabb a törött keze, semmint az áldozatszereppel együttjáró jelmez felöltése.

De ezeket a dolgokat tanulni kell.
Tapasztalni.
Mese nincs.
Egy azonban biztos - minden céllal és értlemmel történik.
Hogy még inkább előtérbe helyezze azt, amivé válnunk kell, amit teljesítetünk kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése