Nem tudom mennyire döntés kérdése a boldog, elégedett pillanatok egyre gyakoribb magunkhozédesgetése - de tény, hogy elkerülhetetlen hozzá a nyitás és beengedés. Meglátásom szerint a boldogságnak nehézségi fokai vannak.

Vannak akik könnyedén lazák - avagy népnyelven hülyék - nekik valahogy alapból jár a boldogság, mert képtelenek fogni a mélységeket.

Vannak akik végigvergődik az életet a mélységek közepette - mindenre válaszokat keresve. Ők nagyon későre ébrednek rá arra a tényre, hogy a kérdések felének nincsen válasza.

És ismét vannak olyanok, akik megjárják a poklok poklát és a hetedik bugyorból visszatérve- egyszer csak hoznak egy a környezetük számára meglepő döntést. Ez már a szabadság - belső szabadság küszöbe. Hogy megengedik maguknak, hogy önfeledtek legyenek, sőt boldogok. Hogy megteszik a kellő lépéseket a változás érdekében - járjon az azzal, amivel járnia kell, vonjon maga után olyan lavinát, amilyent csak akar - ők juszt is...

És felállnak, megrázzák magukat, lerázzák magukról a közvélemény rövidzárlatot okozó állandó kontrollját és továbblépnek. Eggyel közelebb önmaguk fele, eggyel tovább a világmindenség szenvedésének felszabadítása érdekében.

Minden helyzet, állapot, kapcsolat valamilyen. Következményekkel bír. Jókkal és rosszakkal. És állandóan döntéseket kell hozni. Tiszta sakk minden egyes lépés. De ahhoz, hogy igazán bölcs és jó játékosok lehessünk, kell az a nélkülözhetetlen belső szabadság, amely bentről indul el kifele. Akarom, megengedem, elengedem, beépítem és újrakezdem.

Nem mennek jól a dolgaim párkapcsolati téren. Rendben van. Ez egy kis helyzet a nagy összefüggések sorozatában. Aminek további lényeges elemei a gyermekeim, az én saját életem, a másik, a mellettem élő élete, a szüleink élete, szűkebb és tágabb családunk élete, barátaink és ismerőseink élete, ami mind mind függ attól, ami velünk történik. Dönthetek úgy, hogy pontot teszek rá és meghozhatom azt a döntést - apró lépésekben, hogy kijár nekünk a boldogság. Nem a nagy, a megfoghatatlan, hanem az apró lépések tánca. Ahol minden egyes lépésnek döntő ereje van a nagy összefüggések szent mezején.

Nem lettem azzá, akivé szerettem volna lenni? Soha nem késő a változásra. Az önbeteljesítésre, az álmokra. Csak hinnem és tudnom kell, hogy kijár nekem.

A büntetés ideje lejárt.

Most a szereteté érkezett el.

Kis lépésekből a legnagyobbak fele.

Soha nem az egészet bogarászva - hanem apró, kis döntéseket hozva, amelyek képesek megváltoztatni az egész világ kerekének forgását egy sokkal jobb, pozitívabb, emelkedetebb irányba.