Lánykoromban valósággal megrettentett a korukat meghazudtolni akaró idős hölgyek látványa. Régebben nem voltak ennyire jó minőségű sminkek mint ugyebár manapság. Volt az ezeréves beavasodott rúzs, ami helyenként csomókban állt az ajkakon és fogakon egyaránt. Osztódással szaporodott akár az amőbák - mindenhova jutott és szinte lehetetlen volt eltávolítani.

Hajfestéket sem lehetett minőségit kapni, ezért a nők improvizáltak. Sok idős hölgy futkosott lila, sárga, narancs vagy rózsaszín hajjal a várt hamvas hatás helyett.

A dauerekről már nem is szólók. Összeégett, összekucorodott, mesterséges, görcsös kiscsigák a hajban árulkodtak a hozzá nem értő kezek varázslatáról a kiskonyhában.

És akkor felszáltak a buszra és az embernek ideje volt megcsodálni a mesterművet. A lekopott lakkot a körömről - az elszínezett, ijesző frizurát és a fogakra költözött rúzst.

Pedig mennyivel szebb a méltósággal vállalt időskor.

A hófehér vagy szürkülő haj. Aminek minden egyes szála az élettel szembeni győzelemről árulkodik. Az útról amely az adott személy mélyönvalójáig vezetett el.

A körmökről, amelyre az idő barázdákat vet. Éles és mély csíkokat, akár a fatörzsén - amit megszámolva megtudod, hogy melyek voltak a szűk és melyek a bő esztendők.

A festetlen arc. Ahol a ráncok mindegyike  külön történetet mesél el. Örömökről, bánatról, szenvedésről, szerelmekről, csalódásokról és beteljesülésekről.

Mert mindennek ideje van, amit a Szentírásnál találóbban semmi és senki nem fogalmaz meg:

 Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak[a] az ég alatt.

2 

Ideje van a megszületésnek,

    ideje a meghalásnak.

Ideje van a vetésnek,

    ideje az aratásnak.

3 

Ideje van a megölésnek,

    ideje a meggyógyításnak.

Ideje van a lerombolásnak,

    ideje a felépítésnek.

4 

Ideje van a sírásnak,

    ideje a nevetésnek.

Ideje van a gyásznak,

    ideje a táncnak.

5 

Ideje van a kövek szétszórásának,

    ideje a kövek összegyűjtésének.

Ideje van az ölelésnek,

    ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

6 

Ideje van a megkeresésnek,

    ideje az elvesztésnek.

Ideje van a megőrzésnek,

    ideje az eldobásnak.

7 

Ideje van az eltépésnek,

    ideje a megvarrásnak.

Ideje van a hallgatásnak,

    ideje a szólásnak.

8 

Ideje van a szeretetnek,

    ideje a gyűlöletnek.

Ideje van a háborúnak,

    ideje a békének.

Prédikátor könyve 3: 1-8

És egy ilyen méltósággal vállalt élet és idős kor koronázási momentuma lehet a beteljesülést jelentő halál, amely nem az Élet vége, hanem egy ujabb kaland és utazás kezdete, amelynek küszöbe maga volt az élet, amelyet magunk mögött hagyunk - azokkal a csomagokkal, amiket egy életidőn át sikerül bepakolnunk és magunkkal vinnünk.