2014. június 2., hétfő

Mint minden rendes fesztiválnak, az Életemnek is van egy nulladik napja

Kereken plusz-minusz egy-két hónap - 16 éve cigarettázom. Hatalmas, nyálazó, meg szünő élvezettel. Ezalatt a 16 év alatt talán egy alkalommal gondolkodtam el komolyabban azon, hogy jó lenne leszokni róla. Azt hiszem akkor drágult első alkalommal igen termeteset a dohány ára. Egy délután leforgása alatt lejátszottam fejben a cigarettamegvonás hátrányait az én szervezetemre - és majdnem agyvérzést kaptam magam felett érzett sajnálatomban és fájdalmamban. Mondom azonnal rágyújtok, mert ez még viccnek is gyenge.
Első alkalommal amikor rágyújtottam úgy szívtam meg a sercegő papírt, mint mohó gyermek az anyamellet. Te Úristen, hazaérkeztem... Ez itt a Nirvána. Mai napig ezt érzem egy jó cigi közben, alatt és után. Ha nem lenne ilyen kurva drága, képes lennék lyukat szívni a képem oldalára. Soha nem bírok jóllakni vele. Alighogy elszívom az egyik szálat, azonnal rágyújthatnék a másikra.
Én szeretek szivarazni.

Nemrégiben olvastam egy ismert Vásárhelyi politikus(nő) bejegyzését, akivel nagyjából egyidőben fogtunk neki szivarazni - hiszen iskola-szomszédok, majd évfolyamtársak voltunk - hogy egy éve leszokott és mennyire büszke.
Szeget ütött a fejembe.
A bejegyzés egyszerűsége és tisztasága. Szerénysége és követhetősége.
Büszke voltam rá. Hajrá - gondoltam. És szívtam tovább.

Balázs ha kávézom gyakran mellém szegűl, társnak.
Éppen így kísértem én is drága jó nagymamámat, minden egyes kávészünetében.
Ilyenkor történtek a legjobb dolgok, ezek voltak a nagy igaztörténetek alkalmai - háborúról, szerelmekről, életről, csalódásokról. Töltött nekem is valamit a poharamba - kaptam egy ceruzát, hogy szívjam és paljam és beszélgettünk.
Balázs nézi a cigisdobozt:
- te anya - te szoktál cigizés után fogat mosni?
- igen.
- minden egyes alkalommal?
- igen.
- na jó...mert nem tudom, hogy láttad-e, de ha nem mosol fogat, ilyen rothadó lesz a szád a cigitől... - s mutatja a dobozt.
Másik alkalom:
- anya. te hány éves is vagy?
- 35
- az sok vagy kevés?
- relatív
- nem szeretném, hogy cigizz - mert nekem örökké kellesz majd...örökkönörökké...

Szóval, leszoknék.
Úgy, hogy a szívem belehal. A lelkem sajog.
Drága a dohány, drága az egészség.
De a legdrágább kincs a gyermek.

Én nem hiszem ezeket a gárágárákat - de ha őt megnyugtatja, hogy egészségesen élek és nem dohányzom - hát legyen. 
De minden képpen le kell vele ülnöm elbeszélgetni arról, hogy az életútnak semmi köze a káros szenvedélyekhez. Akkor végeztetik el, amikor befejeztem és leteszem a lantot. Na meg a csikket.

Most következik két ooooaaan hét, amikor mindenkit elmarok magam mellől.
Beszámíthatatlan leszek és hisztis.
Gondolom az írások sem lesznek másmilyenek.
Sajnálom.
Aki teheti, tartson velem.
Bugyimadzag fel...kalandra fel...hujhujhajrá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése