Biztonságérzetünk, kedélyállapotunk, jövőről alkotott rövid és hosszútávú képünk szorosan összefügg nem csak gyermekkorban azzal és azokkal amik körülöttünk történnek, akik körülöttünk élnek, vannak. Szűkebb tágabb környezetünkkel, illetve azok történéseivel.
Balázs fiam most érkezett el abban a periódusában, hogy élesen figyeli a kapcsolatokat és történéseit - akciókat, reakciókat.
Nem tűri el az éles vitát, de még a véleménykülönbség hangoztatását sem. Kardoskodik mások igaza felett és tompítani igyekszik a fejünk felett tomboló viharokat - legyen az normális vagy gyermekként félelmetes.
Mivel sok válás és egy szülő által nevelt gyermek van iskolai könyezetükben - valamiért úgy érzik, a helytelenül csonkának hívott családban felnővő gyerek - szerencsétlen és sajnálnivaló. Nekik mindenki szegény, akinek valamiért egy szülő adatott meg.

Nemrégiben készítettem interjút hamarosan megjelenő HIFA RO INFO újságunkban (hifa.ro) egy hallássérült lánnyal. Rég ismerem az őt körülvevő szerető családot - helyesebben édesanyát. Azt akartam mélyebben feltárni és körüljárni, hogy milyen volt hallássérültként felnőni, tanulni, beilleszkedni, életútat keresni és találni, lenni. Erre kiderűlt, hogy a lány örökbefogadott gyerek. Nyilván már rég nem az a sík volt érdekes, amin eleve el kívántam indulni, hanem egy egészen másik - az árvaság, örökbefogadás és saját család megtalálásának témája. Ami nem kerül bele a cikkbe, számomra az volt a legérdekesebb. Azt megtartom magamnak örökre és mélyen őrizni fogom a szívemben - mert egy darab a nagy puzzleomból.
Mondja a kislány - helyesebben közösen anyukával mesélik, hogy gyermekként az Adyban sétáltak. Észrevettek egy ház előtt - Pál atya árvaháza a Milcovuluiban (Szent Erzsébet Alapítvány) egy csoport gyereket. A kislány örökbefogadó édesanyjára néz és kérdezi:
- ezek árvák anya?
- igen. de te honnan tudod?...
- hát a szemükből. azon látszik. 
...
Nos a gyermekek is így vannak a házassággal. Legyen. És ha már van - gyógyuljon és alakuljon. Legyen rugalmas, fejlődőképes, problémamegoldó képességek birtokában és biztonságot adó. És ezért mindent megtesznek.

Valamiért - a ma körülményei nem kedveznek a hagyományos értelemben vett házasságnak és monogámiának.
Ahogy az is tény, hogy a szingliség sem járható út. Minden szingli egy normális és kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyik egy olyan pertnerrel, akit méltán hívhat egyenrangú másik félnek, társnak.
Vergelődünk, kapálózunk - de a házasság sziget. Ahol gyakran sújtanak le viharok - a lényeg azonban állandó.
Bármilyen is legyen ... ez az én otthonom.
Érdekem hát, hogy minél lakhatóbbá tegyem.
Úgy a magam, mint azok számára, akik ideiglenesen vannak benne jelen.
Ideje hát elásni a csatabárdokat.
Azok akik lejárták a hét vasbakancsot valami jobb és üvözítőbb felkutatása érdekében ugyanazzal a véleménnyel és tanáccsal tértek haza - nincs ennél jobb, minden marad a régiben.