Közel tíz éve dolgozom és élek együtt fogyatékkal élőkkel.Ma vettem észre, hogy míg régebben fontos volt számomra, megláttam és észrevettem, hogy melyik társam milyen fogyatékkal él együtt - ma már nem tűnik fel. Számomra ők ismerősök, barátok, kollegák, társak - és nem sérültek.
Sikerült eljutni oda, hogy az embert, a lelket, a szempárt, a gondolatokat és érzelmeket, a történeteket, az élményeket látom bennük és nem a korlátokat.

Ma kint voltunk a szabadban.
Nem egy túlzsúfolt helyen, de így is voltak olyanok akik éppen arra jártak.
Két óra után sikerült megértenem, hogy miért bámulnak.

A gyerekeim egy down kóros kislánnyal játszottak együtt a játszótéren, míg mi pár méterrel odébb beszélgettünk, énekeltünk és nevettünk közösen egymás történetein.
Emberek jöttek és mentek. És sajnálkozó pillantásokat vetettek a sérült kislányra.
Ekkor tűnt fel első körben, hogy baj van.
Baj a társadalommal.
A toleranciával, az elfogadással, a megértéssel.
Első szint ugye - a handi, béna, nyomorék. Ez a teljes stupor. Amikor annyira nem tiszteljük a másikat és önmagunkat, hogy közelebb menjünk a másikhoz. Mert ezek a jelzők örök falat jelentenek.
Egy következő szint a fogyatékos jelző. Ez még mindig wrong. A fogyatékos-ban ugyanis benne van minden amit a másikról nem feltételezek. Nem adok neki esélyt. Ő számomra startból kevés. És ezen bármit is tesz, nem vagy nehezen sikerül majd változtatnia.
Magasabb szint - a sérült, fogyatékkal élő jelzők tudatos használata - de ez még mindig nem a feltétel nélküli elfogadás szintje. Ennek egy szofisztikáltabb válfaja - a korlátokkal élő, vagy korlátozott jelző használata. Ennél a szintnél már nyitott vagyok, de még mindig csak feleúton járok - igaz jófele...
És ahova jó lenne eljutnom: Ő, az ember...
Korlátain innen vagy túl. Amikor mankói, széke, botja csak eszközök. Mint nekem a biciklim, cipőm, autóm. Természetesek, hiszen megkönnyítik életét, közlekedését, hétköznapjait.

A gyermekeimbe még benne van ez a természetesség.
Nekik a down kóros kislánynak nem diagnózisa hanem neve van. Szép, magyar neve és lehengerlő kisugárzása. Akivel jó együtt lenni.
A kerekesszéket használó barátnak - jókedve, csodái, történetei.
Nem fogyatékkal élők, hanem emberek, társak, barátok és ismerősök, akiket csak szeretni lehet.