A szervezetek, cégek, pártok, alapítványok, mindenféle emberi tömörülések - rendszerint belülről kifele döglenek. Nagyon banális módon kezd el terjengeni a hullaszag. Valaki belefullad a saját szarába, eszméibe, ideáiba, hitébe - abba, ami addig el éltette, amit szeretett. Csalódik. Önmagában, az emberekben akik körülveszik, az eszmében amit addig fennhangon hírdetett. Rájön, felismeri, hogy tévedett. Nem sikerült megváltania a világot. És nem, hogy nem váltott világot, hanem még magát is sikeresen eladta, feláldozta, elvesztette, felégette. Összes létező hídjaival  - házasságával, gyermekeivel, lelkével egyetemben.
A felismerés nem egyből történik meg. Az halálos lenne.
Instant halált jelentene.
Nem.
Alattomos és lassú.
Először gyenge kis jelek, tünetek utalnak arra, hogy omlóban van a rendszer.
Eltünőben lévő étvágy, állandó fáradtság, gyakori rosszul kezelt és megválaszolt stressz, álmatlanság, feszűltség, nyugtalanság, felfokozott idegállapot. Amit jól esik helyenként mámorig kezelésbe venni. Esténként egy-két pohár jófajta borral. Kevés minőségi édességgel. Esetleg valami rejetegetnivaló - helyenként perverz szenvedéllyel.
A helyzet nem ad okot különösebb aggodalomra, hiszen minden megy tovább a régiben. Csupán annyi változik, hogy ahhoz, hogy menni tudjon - egyre gyakrabban kell olajozni.
A jelekre a szűkebb környezet figyel fel első körben.
De hamar elaltatja magát azzal, hogy minden hullámhegyet egy kisebbfajta völgy követ - mindigkialakul címszó alatt.
A törés, megtörés, betörés, kitörés - ragályos. Anélkül, hogy beszélni kellene róla - egyre több elem kerül ugyanebbe a helyzetbe. Mindenki csendben van.
Ahogy a dolog egyre látványosabb és rejthetetlenebbé avanzsálja magát - elkezdődik az egymás fele való ujjakkal való bökdösés.
-KIAHIBÁS, HOLABŰnBAKK skandálásokkal fűszerezve.
Ebben a fázisban gyakori vendég a kaszás.
Egyeseket megköveznek.
Másokat keresztre feszítenek.
Ismét másokat a nép elé vetnek mintegy koncként, hogy amíg az ártatlanok széttépése tart - a valódi bűnösök álruhában tudjanak elmenekülni.
A kikezeletlen ragályos betegség nem játék.
A menekülők átvdelenek ideig óráig bárányokká. Akolba költöznek és csendben szótfogadnak az általuk marionettként mozgatott juhásznak és kutyáinak. Közben az akolban folyik a szoptatás. Állandó orgiák vannak míg tart a sötét.
Gyanutlan bárányok esnek áldozatúl önmagukat hosszúfarkú, göndörszörű bariknak álcázott farkasok számára.

Nincs megállás.
Csak absztinencia.
Teljes és végleges vegetarianizmus.
Nem hiszel a bárányokban - ne egyél semmilyen húst.
Egyikről sem tudhatod - honnan jön és merre tart...

Annak akit mélyebben érdekel a téma - rendelkezésére áll egy kiváló Hamvas Béla esszé
http://www.hamvasbela.org/2011/11/hamvas-bela-direkt-moral-es-rossz.html

Aki behódol, beszennyezi az életet. A rossz lelkiismeret a beszennyezett élet nyugtalansága. A direkt morál a közösségből kizárt és a javaktól megfosztott ember életféltése.

A behódolás megbocsáthatatlan. Annak, aki behódolt, térden állva kell bocsánatot kérnie az igazságtól, amelyet megsértett. Addig nem térhet haza.

...

A morálnak nem természete, hogy direkt legyen. Nem azért vagyok itt, hogy bárki fölött ítéletet gyakoroljak, hanem, hogy velük közvetlenül együtt éljek. Az ítéletet önmagam fölött kell gyakorolnom.