2014. május 9., péntek

A mi generációnk a rádiózás aranykorában nőtt fel. Erről az időszakról vannak szép emlékeim és vannak rettenetesek. Totyogó gyermekként emlékszem ahogyan anyuék hallgatták a Petőfi Rádiót meg a Szabadeurópát és soha nem szabadott megszólalni, mert lepisszegtek. Ott mindig valami nagyon fontos zajlott éppen. Arra is emlékszem, hogy késő esti órákban, amikor én már egy jó nagyot szundiztam, talán be is pisiltem, átmehettem a közös ágyba és nézhettem az édes álom émelyítő pillanatáig ragyogó arcukat, ahogy a kabarét hallgatták. Ilyenkor sem szabadott közbeszólni, de nem is kellett. Ennek a pillanatnak időtlensége volt.
Aztán amikor már nagyobb lettem - emlékeim vannak a Játék és muzsika tíz percben című műsorról. Ilyenkor érkeztem haza az iskolából. Isteni darabokat játszottak be, amiket fel kellett ismerni. Ez is szép nyomokat hagyott bennem.
Szintén evés közben ért néhány év múlva a kívánságműsör. Az úgy szeretném meghálálni, meg az Egy szál harangvirág, a feledhetetlen Virágeső és társai. Nos - ebben az időszakában az életemnek olyan álomalakom volt, hogy mindenki elnyálazott. Ennek csupán egy titka volt - hétszázharmincnegyedik végighallgatásra a Virágeső az étvágytalanságom csúcsát hozta ki belőlem.
A múltkor elénekeltem a gyermekeknek egy csokorral ezekből a dalokból. Érdekes volt a reakció. Először könnyekre nevették magukat, majd feszűltek lettek, végül üvöltöztek, hogy hagyjam abba, mert megbolondulnak.
Ekkor megnyugodtam.
Nem velem volt baj...

Sokszor ment a háttérben a rádió.
Nem volt tévé ugyebár.
Valaminek mindig mennie kell, hogy elhallgattasa az ember igazi hangjait. A csendet.
Közben anyu a konyhában tett-vett, apa újságot olvasott és a gyermekek öldökölték egymást a gyermekszobában.
Ha valaki meg merte állítani a rádiót azonnal mindenki kiabálni kezdett... Ismerős, ugye?
Ahogy a curáj is. Nem szólalhatott úgy meg magyar családban román népzene akkordja, hogy mindenki ne kezdte volna űvölteni - KAPCSOLD KI, CURÁJ VAN...

Ma. Tata és unókája:
Tata, holnap milyen idő lesz?
Felhős ég, enyhe lehűlés, de vasárnaptól ismét jóidő várható.
Honnan tudod?
A rádióból.
Mi nem onnan tudjuk. Mi a tablettről és a laptoptól.
Én a rádióból. Olyan szépen elmondja nekem...
De annak nincs képe...
De hangja igen.

Néztem a gyermek aranyszőke haját és azon gondolkodtam, hogy miről fog néhány évtized múlva ő eszmecserélni a saját unókájával...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése