félperces

A héten egy galambpár költözött a biciklitárolónkba. Apa, anya és két kicsi tojás. Sokszor kényelmetlenül éreztem magam reggelente, amikor irodába menet megzavartam szerény idillüket - rájukrontva biciklimért. Ijedten elröppentek - tisztes távolságból figyelve, hogy szándékomban áll-e bántani féltve őrzött csemetéiket, vagy dolgomvégeztével továbbállok.
Egyik délután az apa beszorúlhatott a szomszéd biciklijének külllői közé, mert többé nem mozdult. Harmadnapra a merev pozíció elkerülhetetlenné és visszafordíthatatlanná avanzsálta elmúlását.

Az anya és a tojások nem mozdultak. Minden maradt a régiben. Az anya nem zavartatva magát férje elvesztése felett - tovább őrizgette tojásait, mit sem törődve a feje felett csüngő férje holttestével.
Neki dolga és célja volt.
Kikölteni a tojásokat és tovább folytatni immáron egyedül életét.

Ismerek egy meggyötört anyát.
Férje pár éve ment el - váratlanul, fiatalon, a semmiből a valamibe.
Az anya elvesztette hitét, erejét.
Többször érzi azt, hogy két tojása ellenére sem szeretné tovább folytatni...

Miközben a galamtetemet kapartam ki a küllők közül ő jutott eszembe.
A merev galambtetem alatt tojásait kiköltő galambanya - üzenet volt neki és sok más társát elvesztett embernek.
Az útunk különböző a cél közös.
Folytatni kell, hiszen a találkozás eleve garantált...