Onnan tudja a leginkább az ember, hogy öregszik - kezd benőni a fejelágya, hogy az addig komolyanvett konfliktusoknak kezd nem lenni súlya. Mint minden más, hozzátartozik az élethez, kapcsolatokhoz, helyzetekhez - így hát megtanul élni velük. Túlélni. Nem biztos, hogy jól, de elvan.
Aztán, ha betelik a pohár - van, hogy győkereset változtat, netán továbblép, Pál-t fordul - de legtöbbször a konfliktusgenerátort magával hurcolja a következő színtérre, kapcsolatba, helyzetbe, életképbe.
Jó meggondolni tehát, hogy mi generálja a konfliktusokat és milyen szinten elviselhetőek azok. Ha az egészségének a károsodását, vagy személyiség zavarokat vonna maga után - nem biztos, hogy rossz a tiszta víz öntése a pohárba. Akkor, van úgy, hogy változtatni ajánlott. Ezzel szemben, ha benne van a góc, ő maga hozza és vonszolja a generátort maga után - akkor szinte hiába minden erőfeszítés. Önmagán kell változtatnia, mert nincs az a helyzet, kapcsolat, színtér, amely képes lenne kiölni belőle azt ami mélyen benne van.

A leggyakoribb esetekben házasságok, párkapcsolatok adnak talajt az ilyen jellegű konfliktusoknak. Van aki hírtelen gondolkodás nélkül csomagol, netán barátai javaslatára lép, esetleg egy újabb kapcsolat ad számára biztos menedéket a menekülés végrehajtására. A gond azzal van, hogy a generátort, a konliktustermelő és előhózó gépezetet is magával cipeli. És nem ismeri fel, hogy nem azzal van gond, hogy nem találkozott az Igazival, hanem azzal, hogy ő maga nem képes Igazivá válni - hiába vonszolja magát fától-fáig, bokortól-bokorig. Az erdő mindig sötét marad...

Vannak tükrök az életben. Gyerekeink, barátok, kollegák, helyzetek, olvasmányok, sikerek és kudarcok, fájdalmak és örömek - de az igazi mély tükör bennünk rejtőzik. A pucolás, a letakarítás az ami képes előcsalogatni a már csepet sem torz képet.
Vannak szintek.
Az első réteg a ránkrakódott mocsokból a tévhitek önmagunkról, az életről, a megoldásokról és a problémákkal való szembesülésekről, a konfliktusokról és a megoldási stratégiákról. Ezeket otthonról hozzuk. Rendszerint kivétel nélkül torzak és helytelenek. Az önsimeret ennek a letakarításában lehet segítségünkre.
A második a sérelmeink, gócaink rétege. Ez már sokkal mélyebb és veszélyesebb. Tele buktatókkal. Igazi extrém sport - akár a sziklamászás. Vannak aki belehalnak a felismerésekbe és vannak olyanok, akiket örökre megfertőz - megszállottak lesznek ennek felkutatásában.
Ez alatt rejtőzik az igazi letisztított felületű éles tükőr. A vagyok aki vagyok. Én ok vagyok, te ok vagy, és bármi volt, jön szintén ok - hiszen akkor és ott arra van szükségem a fejlődés és továbblépés érdekében.
Itt a tanácstalanság is állapot, a kétségek is birodalmak, a félelem is elfogadható, a kudarc is bevállalható és a fájdalom is értékes.
Az út azonban végtelenül hosszú és rögös.
Megéri azonban úgy felkelni és lefeküdni, hogy egyetlen nap sem volt hiábavaló. Mindennel, amit hozott és vitt...
Legyen, legyen.