2014. március 18., kedd

Te, én nem vagyok túlzottan tájékozott, de az utobbi években nem sokat hallottam a Vatra Romaneasca - az erdelyi magyarság sorsát a kilencvenes években megkeserítő román szélsőséges pártról. Volt agy hullám akkoriban, hogy aki román volt, na az hülye vátrás volt. Fiatalként fel sem fogtuk mivel vádoljuk a másikat, de olyan jól esett ezzel a jelzővel sértegetni, hogy az csuda.
Ilyentén akkor most mi mind hatvannégyesek vagyunk, vagy nem?
Hülye szélsőséges banda, aki itt követelgeti az ország legszebb és legcsodálatosabb részét.
Próbálj meg egy egyszerű román fejjel belegondolni a dolgokba:
feltámad a semmiből - ugye, mert néhány éve még álmodni sem mertünk az autonómiáról - egy csapat szélsőséges, akik egyre jobban duzzadnak és egyre nagyobb hévvel követelik Erdélyt. Erdély nem Románia szlógeneket skandálva. Hallatlan... Mi az, hogy nem Románia, amikor az? Mert ki az aki pontosan tudja, hogy mi történt sok sok évvel ezelőtt, amikor még a történetelem tanárok sem? Lásd a tankönyveket.

Ma edzésre menet a közszállítás mellett döntöttünk.
Kész kabaré.
Előszöris van egy járat.
A járat működőképes, nagy rá a kereslet, sokan használják iskolába, munkába és egyéb halasztást nem tűrő helyekre eljutni. Mi edzésre...
Régecske nem vettük igénybe.
Nemrégiben felpattanunk rá, s egyszer csak majdnem a cél előtt se szó, se beszéd, irányt vált és elvisz jó messzire attól a megállótól, ahol le kellett volna szállnunk, s ahol mindigis megállt.
Utánaérdeklődöm.
Mondják nem régi intézkedés.
Mi még mi...
Na de ők!...
Egyik reggel iskolába menet egyszer csak ugyanezt a figurát megcsinálja.
Mindenki elkésett aznap.
Senki sem tudja miért térítették el, ki a felelős ezért - mindenki áll és bambul. (biztos az a hülye vatra...)

Ma - teljes elszántsággal ismét felkászálódunk edzésre menet. Valahogy úgy voltam vele, vigyél bébi, majd csak leszállunk valahol. És nem kellett csalódnom. Ismét vargabetűt leírva egy másik útvonalon juttatott el ismételten a nem megfelelő helyre. Na látod: EZ ROMÁNIA.
Ahogy az is, hogy felszáll egy pasas.
Román.
A gyerekek első körben leérdeklődik: cigány?
Mondom nem.
Mellesleg tényleg barnább. Utólag kiderűl külföldön dolgozik több mint egy évtizede.
Magyarázza kézzel-lábbal ROMÁNUL az autonómia-kérés jogosúltságát.
Hogy Románia és Trianon, és ki volt itt előbb és Szent István.
Szót ejt egy történészről, aki egyszerre három emberrel folytatott párbeszédet, miközben két kézzel írt. Mert nem volt neki három.
Hallgatom, mosolygok.
A románság fújtat és gyöngyöző homlokkal lesi a következő megállót, hogy kimeneküljön.
De a pasas kiméletlenül folytatja a beolvasást a sófőrnek és hát közvetve a maxiban a román testvéreknek.

Péntekben gondolkodom.
A Vatra kivonul ENGEDÉLLYEL - a KÖZÖS főtérre.
Ellenünk tüntetni.
És azon elmélkedem - milyen lesz a tüntetés utáni (utolsó) vacsora a vegyes házasságokban, Vásárhelyen?
Mert Vona és Izsák elvonulnak, a székelyek hazamennek, a hülye vátrások elhallgatnak, de a gyűlölet feléled és mindig akad valaki, aki szítja a tüzet.
Isten kegyelmezzen nekünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése