Tartja a mondás, hogy az ember a barátait igen, de a rokonait nemigen választhatja meg. Hozzátenném, a szomszédait sem. Tudniillik, fogalmunk sincs, hogy ki lakik velük szemben, addig a pontig, amíg fel nem lebben a fátyol.
Volt ez a család.
Mindig van valami furcsa abban, amikor valaki nem dolgozik, de él.
Valaminek lennie kell a háttérben, ami előbb-utóbb elkezdni érdekelni az embert - akarva, akaratlan.

A mai világban már nem igazán maradnak rejtve a dolgok.
Anélkül, hogy kutakodnál, a neten egyszer csak felibben a fátyol.
Olvasgatás közben ráakadok a szomszéd arcképére, ahogy helyzetben van - éppen a munkáját végzi.
Nem örülök.
Jobb lett volna nekem nem tudnom.
Mert mit érdekel engem, hogy ki miben hisz, meddig és miért.
Ő egy szélsőséges csoportot vezet, mély meggyőződéssel és hittel.
Napközben szivarol és elméleteket gyárt egy jobb jövőről, amelyben az ellenségnek már híre-hamva sincs.

Közben felforrnak a kedélyek és nem csak én találok rá a szomszédra, hanem a rendőrség is.
Kiszállnak hatalmas erőkkel a maszkos rendőrök fényes nappal és elhurcigálják mindenki mély meglepetésére a szerény, csendes, halkaszavú embert.
A gyerekek mélyen megilletődnek a muníciótól, a fess, fiatal rendőröktől, akiknek még az arcát sem, csak a szemét látni.
Késő estére és reggelre olvasom, hogy a volt szomszéd öt évig nem lépheti át az ország határait.
Közben meg itthon önszerveződik a katonsága. A nyomozófilmek margójára elmosolyodom - ha a rendőrök tudnák, hogy a tettes - jelen esetben tettesek - mindig visszatérnek a tett helyszínére...

Közben meg eltűnnek a képek, amik engem is nyomra vezettek - anélkül, hogy keresgéltem volna, a sajtóban rendre jelennek meg a cáfoló nyilatkozatok - hogy ők itt nem és ott azt soha--- miközben meg a saját szememmel láttam... Na de mindegy, nem az én harcom.

Vasárnap délelőtt  csomagot várunk Budapestről.
Édesapám örvendeztetné meg a gyerekeket - de szempillantás alatt eltűnik busz, csomag - semmit nem tudunk, csak a rendszámtáblát. Az-az egyetlen nyomra vezető kulcs.
Nem telik bele fél óra - a facebook és két közös ismerős segítségével, akiknek egy harmadik és negyedik közös ismerőse jóakaratából - kezünkben a sófőr neve, címe, telefonszáma.
Már mindent tudok róla, anélkül, hogy célom lett volna.
Sőt, nemcsak róla, de a cégéről, annak ügyvezetőjéről és az alkalmazottakról illetve azok hobbijairól.

Régebben ott voltak a Júliska és Mariska nénik, akik mindent tudtak mindenkiről. Keveredett bele egy csöpp rosszindulat is ugyan - szubjektivizmus leple alatt - de az infok követehetőek voltak és el lehetett indulni rajtuk.
Ma már nem kell Júliska és Mariska.
Felfedjük mi magunkat.
Az égegyadta világon bárkihez el lehet jutni öt lépésből.
Nemde?
Nem kell hozzá semmi, csak 1 közösségi oldal és néhány jóakaratú ismerős.
Onnan már érdeklődni sem kell - az információk özönlenek elénk.




http://www.foodandwine.hu/2009/07/24/a-buvos-hatos-avagy-mindenki-ismer-mindenkit/

Részlet a cikkből
MINDENNAPI ÉLETÜNK SORÁN sűrűn előfordul az a szituáció, amikor véletlenül kiderül egy ismerősünkről, hogy ismeri egy másik ismerősünket. Egészen addig a percig nem is gondoltuk volna, hogy kettejük között rajtunk kívül lenne más kapocs, de általában ennek az ellenkezője igaz – mindenki megdöbbenésére. A 20. század második felében több kutató is foglalkozott az emberek közötti kapcsolati hálózatok feltérképezésével
Ezen kutatások szolgáltak alapul a Kis világ probléma feltárásához, majd a “Hat lépés távolság” elmélet megszületéséhez. Az elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van. Tehát a mindennapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy bárki maximum 5 emberen keresztül el tud jutni bárki máshoz a Földön, legyen az egy jamaikai halász vagy egy japán bróker. Hihetetlennek tűnik az állítás, de minden jel arra mutat, hogy van benne igazság. Az angolul Six degrees of separation–nek nevezett elméletet Stanley Milgram amerikai szociálpszichológushoz kötik, de ez tévedés, ő sosem használta ezt a kifejezést.
Meglepő, de az elmélet alapjait tulajdonképpen megbecsült írónk, Karinthy Frigyes fektette le 1929-ben.