Nem tudom láttad-e a Jamaicai bobcsapatról készült filmet, akik egyszer csak gondolnak egy rettentően nagyot és beneveznek a téli olimpiára.
http://www.port.hu/jeg_veled!_cool_runnings/pls/w/films.film_page?i_film_id=4459
Na én igen.
S akkor a vicc:
Székely bácsi hazamegy az állatkertből és beszámolót tart a komájának.
-Láttam az állatkertben zsiráfot.
-Az milyen?
-Tudod, milyen a ló?
-Igen.
-Na, a zsiráf is olyan, csak hosszú nyaka van, hosszú lábai és barnás-foltos.
-És mit láttál még?
-Zebrát.
-Az milyen?
-Tudod, milyen a ló?
-Persze.
-Na, a zebra pont olyan, csak fekete-fehér csíkos.
-És mit láttál még?
-Vízilovat.
-Az milyen?
-Tudod, milyen a ló?
-Tudom.
-Na, az pont olyan, csak sokkal kövérebb és a vízben él.
-És mit láttál még?
-Tigrist.
-Az milyen?
-Tudod, milyen a ló?
-Igen.
-No, a tigris egyáltalán nem hasonlít rá!

Mert értetted-e hatalmas fölénnyel nyer Kanada, s mondom az uramnak hogy azonnal pakoljunk és ha maradt benne egy kis bolondság, kalandvágy meg őrület, vegyük magunkat és huzzunk el Kanadába. Ahol még a laskát is hokibottal siritik.
Mert kérlek szépen nem igaz, hogy nincsenek jó helyen a gyerekek, nem lenne kiválló a közösség és ne lennék oda mindkét edzőért - csakhogy, nincsenek kondíciók. Mert nincs és nem is lesz pálya.
Mondom, olyanok vagyunk, mint a jamaicai bobosok.
Tele játék iránti odaadással, motivációval, kitartással, sport iránti hódolattal, alázattal - csak izé...
Édesapám nagymegondása volt valamikor:
Könnyű nagy fasszal baszni, valaki már próbálná meg az enyémmel...
S ebbe benne is van minden.
Mire az uram:
azért csak jobb helyzetben vagyunk, mint az afrikaiak. Legalább télen van jegünk és reményünk a pályára - a reményhalmegutoljára alapon.
Mire én:
mennyibe fogadjunk, hogy van az afrikaiaknak stadionjuk és sikeres csapatuk.
És lám-lám:
http://fromtheice.blogspot.ro/2011/02/apparently-south-africa-is-up-and-down.html
Cape Town 2013.
http://www.kapstadtmagazin.de/events/ice-hockey-world-championship-in-cape-town/11_37_55045
...
Nincs mit mondanom a továbbiakban.
Mert nincs.
Megtanulunk a miénkkel keverni - s ha majd lesz nagyobb legfenebb zavarba jövünk.
Addig is - jöjjön amitől ölni tudok:
a remény hal meg utoljára.
Pont.