Ha valamit hajszolni kezdünk, vagy örök időre láncokra verni - minden esélyt megteremtünk az elvesztésére.
Tudtam ezt mindenkoron a szerelemről.
A görcsös kapaszkodás, a féltés, a meglincselés a szerelem leghatékonyabb elillantója.
De ma bebizonyosodott, hogy igaz a fenti tétel az élet megannyi területére. Bármiről is legyen szó.
Ugyanis nézzük csak meg azokat a fiatal felnőtteket, akik deklaráltan elindulnak megkeresni a szerelmet, lelki társukat, a kapcsolatot - amely képes legyen kiemelni őket önnön mélységeikből.
Amíg keresnek, kutatnak, görcsösködnek, kaparásznak - nem találnak semmit. S ha találnak is - a vágyott kapcsolatról és társról kiderűl - ha idejében kiderűl... - hogy nem volt más, mint egy szerencsétlen délibáb a sivatag kellős közepén.
S van, hogy az ember túléli a homokbaharapást.
De ha már sokadik alkalommal jár így kopogósra száradtan - bele is halhat a lelke.
Eldönti, kijelenti és eme kijelentéséhez tartja is magát - hogy számára az Isten elfelejtett társat teremteni. S ha már így van - márpedig miért ne lenne - ő inkább megkeményedik és belehal.
A halálok is mindennaposak.
A lélek naponta képes önmagát keresztre feszíteni, majd a kellő szeretetbánásmódnak hála feltámadni és élni a következő halálig.
Na de a sok halál sokra megy.
Illik hát vigyázni vele...

Ma olyan emberek közé keveredtem - eszedbe ne jusson a korpaközikeveredszmegesznekadisznók - mert nem én mondtam!
Szóval, ma egészségtudatos emberekkel tölthettem el egypár órát.
Intelligens, túlművelt, multitasking, naprakész - a nevelés elméletében és gyakorlatában megszégyenítően  járatos fiatal felnőttekkel.
Érkezésem pillanatában felelevenítették érdemleges hozzászólásaikkal egyetemi éveim összes tanult elméletét. Használati utasítást kaptam a nehezen nevelhető gyermekről. Hallhattam a turbógyerek visszafogásának és megfelelően irányított és elosztott energiáinak elméletéről és arról, hogy hogyan lehetek elég jó szülő.
Hűűjjj - mondom mintegy magamnak. Tiszta demencia.
Mit keresek én itt ebben a társaságban?
Kieséses alapon gyorsan eldöntöttem - szemlélődni fogok. Nem beleszólni, nem feltünést kelteni, csak lenni és figyelni.
Kis idő múlva - minden szülőnek társultak a gyerekei a partihoz.
Lett nemulass!
Azoké a szülőké, akik a legtöbbet tudtak és tanítottak az egészséges táplálkozásról - zabálták a pizzát és vedelték a colát.
Azoké, akik arról számoltak be, hogy milyen sikereket értek és érnek el naponta gyermekeikkel nevelés terén - törtek, zúztak, vandálkodtak és szüleik felé ütöttek és öltögették a nyelvüket.
Annak a szülőnek aki a hisztéria lefolyásáról és annak kezeléséről tartott kiselőadást - a gyermeke a földön fetrengve tépte a haját.
Akkor felálltam és illedelmesen elbúcsúztam.
Mert eljön a pillanat, amikor menni kell...