A tollászkodás a véremben van.
Abban nőttem fel, hogy édesanyámnak bátran volt minden második héten más színű és fazonú frizurája.
Láttam hogyan készül, mit mivel kevernek, hogyan viszik fel vagy esetleg távolítják el.
Hályogkovács vagyok.
Nyírom a családot, festem magamat mindig éppen olyanra, amilyent a szívem kíván.

Mondja nemrégiben valaki egy éles váltásomat követően, hogy vigyázzak, mert a lányom nem fogja majd vissza magát ha eljön annak az ideje és ugyanezeket a köröket végig fogja szaladni, ami szülőszerepben már nem lesz számomra annyira élvezetes.

Igaza van. Tudom.
Szegény édesanyám - mindig Istenítem, hogy egy szót sem szólt, amikor a homlokomra tetováltattam, majd két év múlva leműtettem.
Amikor hetente más színűre festettem a hajamat.
Hosszú barnából lett tüske szőke, majd két hétre rá kék, aztán fekete.
Következett a piercing őrület a fertőzésekkel.
Aztán újabb tetoválások... - miközben ő egy szó sok annyit nem szólt.

Miért?... - gondolkodom el nemrégiben élesen.
És eszembe jut egy kép.
Meleg szelíd nyár. Anyukám húsz vagy huszonötödik érettségi találkozóra készül.
Haja szépen elrendezve, ruhái, kiegészítői előkészítve.
Indulás előtt két órával zuhanyzik, majd úgy dönt hogy szárítás előtt leöblíti a haját hamvasítóval.
Félrecsusszan az adagolás, a haja halvány rózsaszín lesz.
Konstatálja, beszárítja, nem szomorú - látszik rajta a gondolkodástól kattog.
Rövid egy óra múlva indulnia kell.
Elő egy rózsaszín kiskosztümöt, a hozzá illő táskát, cipőt, ékszereket - és szebb mint valaha.
Engem is megdöbbent.
Anya - ezt szándékosan tetted?...- kérdezem.
- Nem, de azért ez legyen a kettőnk titka!

Szóval láttam és csinálom.
Élem és továbbadom.

Amikor keverem a festékeimet a gyermekek röhécselnek az ajtó előtt.
Anyuka - milyenre fested a hajad?
Milyenre fessem? - megyek bele a cseppet sem ártatlan játszmába.
Kékre, kékre!
- Uncsi. Az már volt.
Legyen piros, piros.
- Attól sápadt leszek.
Anya - te milyent akarsz?
- Nekem mindegy.
Akkor jó...

Hát így megy, ment és így fog ez menni nálunk örökre.
Míg másnak aludnia kell a változáshoz - nekünk a megszokott okoz álmatlan éjszakákat.