2014. január 12., vasárnap

A gyermeknevelés egy fontos állomása anyai véleményem szerint az altruizmus fejlesztése a gyerekben. Az egyik legnagyobb tévedése utóbbi éveimnek, amit szerencsésen fel is sikerült ismernem azonban - úgy tűnik, idejében, hogy az altruizmus nem az egozimus sírkövén emelendő, vagy építendő jellemvonás.
Olvasmányaim során - gondolok itt természetesen elsősorban a spirituális irodalom remekeire - több ízben találkoztam azzal az elmélettel, amivel ma már nem tökéletesen, de gyakorlatban is elkezdtem egyetérteni, hogy csak akkor vagyunk képesek szeretni és elfogadni szeretet, ha már önmagunkat sikerült megszeretnünk és elfogadnunk.
Sok évemet vetettem alá annak, hogy a mást, a világot, az önmagamon kívűlit saját halálom vagy eltipratásom oltárán szerettem.
Nem működik.
Ideig-óráig minden bizonnyal működtethető, de önmagától soha nem fog működi ebben a formában a gépezet.
És mint mindenben itt is az egyensúly(érzék) az egyik legfontosabb komponens.

Volt időszak a gyermekeim életében, főként, amikor már két gyerek vágyait és igényeit kellett megtanulni összehangolni - hogy el-elkaptam magunkat, hogy rászóltunk a gyerekre - meg kell tanulnod, hogy mások igényeire is figyelj - nem te vagy a világ közepe - fontos amit szeretnél, de a melletted élő vágyai is éppen olyan fontosak stb...
Még hogy nem a világ közepe... - de igen. Éppen hogy...
Mert bennem lakik a világ.
És ennek a bennem lakást vett világnak az égegyadta világon senki más nem a közepe, mint én magam.
És csak abban az esetben sikerül a másik vágyaira és igényeire figyelnem, ha az enyéimet már megismertem, megtanultam, nevűkön szólítom, képes vagyok kielégíteni, megtanultam késleltetni. És ez nem egy rövid folyamat. Ahhoz, hogy szeressem magam, szeretet legyek képes elfogadni és erre építve jól tudjak szeretni - hát ezeken az állomásokon keresztül vezet az út.
Mert ha nem - minduntalan vissza térek önmagamhoz.
Az elveszett vágyaimhoz és a fel nem ismert és be nem váltott álmaimhoz.
Mennyivel másabb a világ, ha az én saját világom egyensúlyban van.
Mennyivel másabb az életem - és a mások életéről - értékeiről és hibáiról vallott nézetem, ha rendben vagyok.
Ellenkező esetben - ha harc, viharok, előítéletek - önmagammal és másokkal szemben - vannak bennem - ez a belső állapot, nyugtalanság kihatással lesz egész életfelfogásomra.
Kihat a sikertelenségeimre, melyek akár egy láncreakció - csak sikertelenségeket fognak bevonzani.

Szarban vagyok.
Hiába is fordulnék bárkihez, úgysem tudna segíteni az én nagy bajomon...
De azért csak fordulok.
Kizárólag azért, hogy igazoljam a világról alkotott sorozatosan hibás negatív nézeteimet.
Ezzel a negatív hozzáállásal esélyt sem hagyok vagy adok arra, hogy bárkinek a felajánlott, szívből jövő segítségnyújtási szándékát meghalljam és elfogadjam.
Na...nem megmondtam, hogy szar ez a világ és senki sem képes kilendíteni az állandó szarból?

Vegyük komolyan önmagunkat.
Olyan könnyű megoldani a megoldhatatlannak tűnő problémákat is a helyes hozzáállással.
Mert egyedül ez számít.
Hiszek-e abban, hogy képes vagyok elindulni a megfelelő irányba?
Mert ha igen - onnan kezdve egy egész rendszert vagyok képes beindítani.

És ezt hívják - a ma már ritkán használt kifejezéssel - csodának.
Mert a csodák bennünk születnek.

Én személy szerint nem hiszek a pozitív beálltódást hangsúlyozó gárgárákban - de ezt a bőrömön és a gyermekeim életén tapasztaltam látványosan.
Megéri adni neki egy esélyt.


2 megjegyzés:

  1. Pedig már megígértem magamnak, hogy nem küldök több megjegyzést...
    Mégis, most, hogy bár fizikailag igen közel élünk egymáshoz, mégis teljes ismeretlenségben, és egyébként teljesen más világokat is ( vagy ki tudja), muszáj leírnom, hogy érdekesnek találom, hogy ma délben éppen valami ilyesmit írtam magam is, szerény blogomon, és örülök, még azt is el tudom képzelni, hogy ugyanaz volt az indíték, talán ugyanazt olvastuk előtte...de ha nem is, nagyon szép, hogy vannak, akikkel egyformán gondolkodunk, és néha még egymásra is találunk.
    Minden jót, és további hasonló jó írásokat.
    Üdv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek valóban érdekes történések.
      Szerintem van valami éppen történőben, amit mindketten vettünk - fogékonyan lereagáltunk.
      Adja Isten, hogy saját és a körülöttünk élők épülésére szolgáljon.

      Törlés