Köszönőlevél

Hálás köszönetemet fejezem ki azoknak, akik anyagi, fizikai, szellemi fáradtságot nem ismerve, eljöttek és megkerestek adományaikkal, felhívásomat követően.

Gyors és célzott segítségnyújtásotok eredményeképpen:
a családnak ismét van villanya és sikeresen lenullázódott minden adóssága a Locativ illetve az Electrica fele.

Továbbá - jelentős mennyiségű élelmiszer is összegyűlt, amelynek köszönhetően a családnak nem csak a közelgő karácsonya, hanem egy hosszabb életperiódusa is bearanyozódott.

Sokkal több adomány összegyűlt, mint amennyire a családnak szüksége lenne. Így hát ők voltak azok, akik szinte velem egyidőben kimondták, hogy úgy volna tisztességes, ha a kapott adományokból, más, szükséghelyzetben lévő családokhoz is juttatnánk.
Külön tetszett, hogy a három paplanból egyet vittek el, kettőt hagytak, a ruhaneműkből csak olyan dolgokat, amik számukra jelentettek megoldást, ahogy az élelmiszerből sem mohóskodtak.

Így hát jelen pillanatban, amikor az adományok fele van kiosztva - már sikerült megsegítenünk őket - a háromgyermeket egyedül nevelő nagymamát - akinek tetemes adóssága volt felhalmozódva, egy másik anyát, aki gyerekeit neveli, beteg. Neki kifizettem az EEG-t, ami tulajdonképpen záloga a betegnyugdíja elindításának, valamint egy idősebb házaspárt, akik szintén fagyoskodtak és nélkülöztek, hiszen bárhogyan egyensúlyoznak a kistakaró semmire nem elég - legyen az számla, eledel vagy egyéb alapszükséglet.

A tegnap a VHR - lásd VIHAR fiatal apukái igazi ajándékdömpinggel leptek meg. Van közöttük ruha, cipő, játékok, édességek, könyvek. Köszönöm nekik jóságukat. És itt üzenem a szkeptikus idősebb generációnak, hogy a lompos farkas hosszú farka egy puha takaró. A megmaradt adományokból kisebb csomagokat szándékszunk összeállítani, ezáltal több nélkülöző családon segítve.

A segélykiáltásokon, a helyszűkén, a jóindulaton túli hozzá nem értésemen túl - két dolog maradt meg bennem élesen:
1. a nagymama könnyes tekintete, amikor a lenullázott adósságai igazoló iratokkal a kezében kijelentette: ez egy csoda...egy valóságos csoda
a másik meg
2. az-az anyuka, akinek a gyermekei hidegben fagyoskodnak, éhesek, reménytelenek. a harmadik zsákkal fordult haza, hogy legyen elegendő takaró, ruha és étel. ekkor kapta meg a 3o ront az EEG-re. a felindúltságtól valósággal rosszul lett. zokogva és zilálva ennyit mondott: ezt nem hiszem el...

Én, ami engem illet, ezzel szemben hiszem. Ugyanis ezt jelenti a közösség megtartó ereje!
Ennek régisége, kultúrája és szokásrendje van külföldön. Nálunk az igény mutatkozik meg rá - de úgy tűnik a példa sem késlekedett.
Köszönöm hát nektek, mindnyájatoknak.
Tisztában vagyok vele, hogy nem oldottunk meg semmit - ahogy azzal is, hogy ha egy embernek is szereztünk egy jó és boldogabb karácsonyt, hát megérte élni.
Isten áldjon benneteket.
Kívánok kedves családotok körében egy békés, egymásrahangolós ünnepkört, ahol az érintés hatalma és az egymásra szánt minőségi idő több, mint bármilyen mulandó érték, amely azonnal a ködbe vész.
Nektek köszönetően, hiszek a jóságban, az önfeláldozásban, a közösségben és az élet igazi értelmében - a feltétel nélküli szeretetben.