Családmodell tegnap és ma

Ma abban a kegyelemben volt részem, hogy végignézhettem egy első osztályos tanórát, ahol a gyerekek román nyelvet tanultak.
A pedagógus isteni volt. Elsősorban ember, igazi lélekjelenléttel, erővel, szeretettel, aztán nő és anya - azzal a hatalmas mélyről jövő tudással, amit ezennel az oktatás szolgálatába állított, majd tanító, aki egy előre megszabott minta és keret szerint készítette fel diákjait a nagybetűs, románultudnijó életre.

A gyerekek viccesek, törekvőek, aranyosak, jólneveltek és okosak voltak - ahogy azt szépen illik és kell. Nyilván ilyenkor előtte mindig el van magyarázva, akárcsak a családban, ha vendégek jönnek, hogy fiam ez egy fontos momentum, tessék szépen úgy viselkedni, hogy ne huzzátok le a pofámról a bőrt.
Aztán ha az alkalom rövid, velős és tömör, minden a helyén van. Senki nem esik ki a szerepeiből, mindenki hozza a legjobb formáját. De ha ne adj Isten a vendég többet marad a kelletténél, hát az idő előrehaladtával párhúzamosan egyre növekszik annak az esélye, hogy szépen lassan színre kerül minden, ami addig el szoknya alatt volt.
Itt a vendégség éppen addig tartott amíg kellett.
Maradtak a dícsérettel, az elsajátított információkkal, a jó élménnyel és a siker kellemes ízével.

Egy dolog ismét szövet ütött a fejemben.
Mert nekem már csak ilyen a fejem.
Minden szarba kanál.
Nem a Tanító, hanem a curriculum a hibás.
Taníttatja a hagyományos családmodellt egy olyan társadalomban, ahol a gyerekek igen jelentős hányada nem él, sőt esetleg nem is élt ilyenben.
Egyre több az egyszülős gyerek, az elvált szülők gyereke, az egy vagy már sokadik mostohaapás gyerek. Ahogy vannak problémás családból jövő gyerekek is. Ahol az apa alkoholista, az anya alig húzza már az igát és minden nap elismétli mintegy mantraként, hogy bazdmegegytappottatsemcsinálomtovább.
Nos - ezen alapok felett tanítja vígan az ultrastupid tananyag, hogy
Acesta e tata,  (ez édesapa)
Bun si serios.  (jó és komoly.)
Aceasta e mama, (ez édesanya)
Exemplu frumos.  (szép, követendő minta)
Fratele cel mare  (a nagytestvér)
Merge la scoala,  (iskolába megy)
Sora cea mare  (a nővér)
Cu papusa in poala.  (babát ringat - itt nem a saját erőszak útján fogant csecsemőre gondol, hanem tizenévesre, aki még babázik...)
Sora cea mica  (a kishúg)
La mama alearga.  (anyukájához szalad)
Acestia formeaza  (ők alkotják)
 Familia intreaga. ( a teljes családot.)

Nem tudom megállni boszorkányheherészés nélkül.
Előttem van a félrészeg apa bugyiban, az ideges, kapkodó és üvoltöző anya, az ijedt és neveletlen gyerekek. Mert van ilyen... Persze más tészta, hogy ezt nem taníthatjuk.

Ahogy azt sem, hogy apa már rég nem olvas - újabban anya olvasgat sokkal gyakrabban, de persze ez közel sem jelenti azt, hogy apa átvenné a takarítást... Nagymama sem köt, ő sakkozik vagy tévét néz, Tata meg kilépett a kocsmába a régi barátokkal elbeszélgetni a szokásos napi hencegős regét.

Arról sem igazán illik szót ejteni, hogy anyuka egyedül neveli a gyermekét. Minden nap végiggondolja, hogy hogyan lenne jobb. Nem neki, a gyereknek. Lelkileg, anyagilag, biztonság szempontjai szerint. Kell-e pasi és ha igen milyen és ha milyen hát honnan?
Ha akad, mind a tíz ujjára, abból egy sem olyan. De próbálkozni kell. Vagy nem is?

Közben meg az iskola bedugja a buksiját a homokba és gyúrja a gyereket marhaságokkal.
Nem is kellene nekem semmilyen elégtétel, csak ennyi:
lássam sza azoknak a családi életét akik ezeket a tankönyveket összeállították. Mit mutatnak fel? Miért hiszik azt, hogy a gyermeket hazugságokkal kell felkészíteni az életre? Hogy kibírja? Hogy tovább tudjon ő maga is hazudozni? Hogy végleg elveszítse az szálakat önmaga és önmaga között?
Ha igen, hát gratulálok. Sikerülni fog.
Még egy generációt készülünk agybacseszni a hülyeségeinkkel.
Mert azokból aztán van bőséggel.
Szegény gyermekek majd ott állnak, kint az életben és minden egyes faszság sorra eszükbe jut - az azokat kísérő arcokkal, hangokkal, mimikákkal.
Mert ilyen a gyerek, amíg még szálai vannak önmagához.
S amikor már nem - hát beáll ő maga is tanítani. Mindenféléket egy olyan életről, ami nincs. Sőt, nem is volt és nem is lesz.
Mert emberek vagyunk...