2013. december 10., kedd

Az egy pár csizma fogalma

Először az egypárcsizma meséjét kezdő szakemberként hallottam.
Ez nem jelent egyebet, mint hogy egy adott több mint hét fős családra egy pár csizma jut.
Van olyan verzió, amikor az öt gyereknek van egy pár csizmája, közösen. És van olyan is, amikor az egész család egy csizmában jár el otthonról.

A háborút megélt idősebb generáció gyakran hangoztatja, hogy most nincs igazi szegénység. Volt akkor, amikor megfőzték a martilapit, a csihányt és jóllaktak belőle és ha volt egy darab száraz kenyerük, hát annak is örültek.
Nos nekik jelentem alázattal, ma is ez van.
Ami engem illet, én állandóan szembesülök vele.
Lehet, hogy velem van baj.
Én mozgok rossz körökben.
Ugyanis sok sok olyan családot ismerek, ahol természetes az egypárcsizma fogalma, ahogy a száraz kenyér is örömöt jelent. Már ha van.

Nemrégiben meséli egy fiatal hölgy, hogy a következő képpen élnek:
- édeset ennének, a kályhán száraz kenyeret melegítenek és megcurkozzák.
Sósat:
- a meleg kenyeret besózzák.
Csak úgy, nassolnának egyet - hát elropogtatják.
És ha arra kérem, hogy behozza ilyen vagy olyan papírjait, hát megjelenik az egypárcsizma története.
Azé a csizmáé, ami mindig foglalt.
Hiszen állandóan lakók vannak benne.
Ha a lánya iskolában van, haza kell őt várni, hogy el lehessen jönni. Mert csizma nélkül csak nem lehet nekiszaladni a csattogó hidegnek.

Tavaly ilyentájt, amikor Radnót mellé hordtunk ki adományokat egy családhoz - ott az egykiskabát fogalmát mutatták be a család tagjai.
Egy kiskabát volt minden egyes családtag kimenőjének záloga.
Ha a kiskabát elment, hát haza kellett várni, nem volt mese.

Tegnap a kamionsofőrök tüntettek.
A gyerekek érdeklődve figyelték az elvonuló autókat az ablakból.
Féltették az apjukat, hogy nem fog tudni idejében hazakerülni a forgalmi dugó miatt.
Kérdezik, hogy minek a felhajtás.
Mesélem.
Közben meg eszembe jut a szegénység kapcsán a kiskabát, az egypárcsizma és a multifunkciónális kenyér fogalma is.
Hitetlenkedve hallgatnak.

Pár óra múlva Anna hatalmas vitába bocsátkozik velem a rózsaszín, lila vagy fekete-rózsaszín csízmája viselése felett. De közben arra gondolok, a mag már benne van.
Még vergődik a gyom egy ideig, de nem lesz képes megfojtani a nemes és ég fele törő csodás lélekhajtást, amit úgy hívnak, hogy mélyrelátás.
Mert a csizmán, kiskabáton és kenyeren túl kezdődik el valahol az-az élet, amelyre mindnyájan hívattatunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése