2013. november 12., kedd

Tanulmányaimnak köszönhetően elég sokat tanulhattam a depresszióról, de ezek a tanulmányok a valósággal való szembesülés esetében éppen olyan lepkefingnyni itinerárnak bizonyultak mint a nevelésről szerzett ismereteim a gyermeknevelés terén.
Ilyen lehet az asztronatutáknak amikor kismillió szimulálás után végre kijutnak az űrbe.
Űjjjjjjjj bazdmeg?
Hát ilyen a zsiráf???

Isten a megmondhatója mióta küzdök komolyabb és enyhébb szezonális és egész életfázisokat átölelő depressziókkal.
Évről évre előbukkan és kicsinál.

Amikor gyerek voltam és mindenfele jártam úszni ahova nem lett volna szabad még felnőttnek sem, nem hogy egy taknyász leánkának - nagymamám mindenféle tudásokkal felvértezett az életem megmentése érdekében.
Ő is imádott sportolni.
Kiválló úszó volt.

Elmondta, hogy ha örvénybe keveredem - éjszakai fürdőzésünk alatt, ne pánikoljak. Első legyen a nyugalom és lazaság. Ha ez megvan, hagyjam magam lehúzni az örvény tölcsérjének az aljára. Ha már ott vagyok, rugaszkodjak el jó erőssen - secperc kint vagyok.
Na látod?
Ez a gyógyszerem.
1. Felismerem, hogy érkezik.
Ezen a ponton már félelem is van bennem.
Emiatt nem tudom, hogy sokszor én generálom, vagy a lenyomata, az emlék intenzítása késztet pánikra.
Mi van ha idén nem leszek elég erős?
Mi van ha a hullámok a fejem fölött csapnak össze és éppen nincs kellő oxigén a tüdőmben?
Mi van ha nagyon megijedek és teljesen elengedem a gyeplőt?
...
2. A második lépés a mami túlélő battyúban a lazaság és nyugalom.
Itt már túlvagyok pánikon és félelmen egyaránt.
Sikerül újra felismerni, hogy az égvilágon semmi de semmi veszítenivalóm nincs.
Emberi dolgok vannak a kezemben, amit tulajdonképpen nem is én magam tartok.
Annak a téveszméjét tartom magamban, hogy ezeket én befolyásolom, ezekre én vagyok hatással, pedig hát oh dehogy.
És akkor kész.
Jön egy lelki klinikai halál.
Ilyenkor a legszebb az élet.
Ha úszó vagy ismered ezt az állapotot.
Mielőtt felrobbana a tüdőd még hajtasz utolsó erőddel vagy öt-tíz testhosszt a vízben. Megszűnik tér, idő, színek, hangok, formák és minden ami testi.
Valósággal lebegsz.
Na ez a tölcsér alja.
Fiatal koromban állandóan ezt az állapotot kerestem.
Mindenből helyrerakott.
Bármi előtt álltam, ruhákat le, slutty a víz alá és a kép összeállt.
...
3. Az elrugaszkodás mellett letett voksodat egy igazi töréspont előzi meg.
Erre mondjuk hogy betelt a pohár...elegem van...szétrobbanok...a faszom teli van...meg egyéb találó hasonlatokat.
Amikor úgy de úgy megtelik a lélek és a szellem fájdalommal, szenvedéssel, negatívval, hogy szétdurran.
Ez egy újjászületés.
A tölcsér alja.
Innen lehet újrakezdeni.
Tiszta lapokkal, hetedik élettel, mint a macska.

Mami ezt tudta.
A gyógyszerek nem.

Hogy áldás-e vagy kegyelem, azt nem tudom, de hogy az én mamim az volt, na azt annál inkább.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése