Mert, kudarcok fáján terem a siker gyümölcse...
ja, hogy fanyar az íze?
És, hogy megtévesztő a külalakja?
Az lehet....
De mondd csak, a harc hevében ez kit érdekelhet?...

Sok mindent láttam és tapasztaltam már életem során. De a napokban valami olyan megfoghatatlan és ezáltal érthetetlen történéssorozatnak voltam szem és fültanúja, amit azóta sem voltam képes helyrerakni magamban. Még tart a processzálás.
Van egy gyerek.
Nem átlagos. Átlagon alúli.
Kicsit túlsúlyos - nehezen mozog, jó magas, erős fekete hajjal és terebélyes egoval.
Azaz sokkal többet gondol magáról neveltetésének köszönhetően, mint amennyi.
Megnézném az ilyen szülői mintát és nevelési stratégiát.
Kíváncsi lennék a lépésekre.
Hogy lehet eljutni ugyanis oda - hogy adott egy ultrabalfasz, inkompetens gyerek, akit a szülő akkurátusan eljuttat arra a tévhitre, hogy igenis ő a világ maga. Mindenki más eszköz.
Míg itt vannak a mieink. Tele szépséggel, csodákkal - aprókkal és nagyokkal, tehetségekkel és hajlamokkal - és nem bíznak minden helyzetben magukban. Megkérdőjelezik mindazt, ami magától érthetődő.
És kemény, tudatos - soha nem lankadó munka és hiteles hozzáállás eredménye majd a részleges önbizalom, ami jó esetben kialakulhat bennük.

Ez a fent említett gyerek, autóval frekventálja a játszóteret.
Hozzák, viszik.
A szülők és nagyszülők váltva vannak jelen. A minta azonos. Anya vagy Nagymama vásárol valahol, amíg apuka vagy Tata felügyel a gyerekre.
És a gyerek mindeközben megvalósítja önmagát.

Első nap - ismeretlen terep és erőviszonyokról szólt ugyebár - enyhén visszahúzódóbb volt.
Figyelt, felmért, kattogott.
Majd hozzávetőlegesen egy óra kemény agyi munka után eldöntötte, hogy betör a piacra.
Első körben csak kis hódításra vetemedett.
Megtámadta a fiamékat, akik békésen játszottak, addig nem véve tudomást a róluk készülő feljegyzésekről és a rájuk mérendő támadásról.
A csata sikertelennek bizonyúlt, így hát fogta magát és azonnal maga mellé állított két hozzá hasonló gyereket.
Azok kissé derutáltan ugyan, de jöttek.
Elindult a kergetőzés, a térfoglalásért vívott kemény csata, az erőfitogtatás.
Balázsék is egyre durvábbak lettek, hiszen a három fiú jóval idősebb és nagyobb volt mint ők.
Csak akkor szóltam bele, ha kezdett lemenni vérfürdőbe a dolog, amúgy kíváncsian hagytam folyni a maga medrében a történéseket.

Amikor látta, hogy így nem fog nyerni, stratégiát váltott.
Beavatott engem is, cinkosává akart tenni a fiam leigázában.
- Diplomatikus volt és megnyerő.
Szépen köszönt, bemutatkozott, elmondta, hogy hányadik alkalommal van jelen ezen a játszóteren, majd felkért, hogy figyeljem jobban a fiamat és szóljak rá, mert agresszív.
A kis hamis...
Jó mondom, igazad van, rászólók.
Előtte odahívtam Balázst és mondom, megkérem szépen ne foglalkozzon többé ezzel a gyerekkel és bandájával. Kerüljék egymást.
Kezet fogtak, Balázs komolyan vette a kérést, elvonultak a fiúkkal.
Igen, igen - de ez utánuk.
Most már abban a tudatban, hogy én is az ő oldalán állok, biztos volt a győzelmében.
... Nos, nem adtam meg neki ezt az örömöt.

Így folyt ez napokon át, mígnem a tegnap csúcsosodott.
Az a kölyök, aki csak a gonoszságával irányított mindent, kudarcot vallott.
Na ekkor mutatta meg valódi önmagát.
Mindenki ellen fordult, tombolt, majd a saját barátjának ugrott. Ütötte verte. Annak a szülei egy szót sem szóltak, mert ennek a szülei befolyásos emberek. ... no comment

Közben meg az enyémek, tíz másik gyerekkel az oldalukon ott röhögtek könnyes szemmel ennek a jól megérdemelt verességén.
Mondom, ne tegyék.
Hagyják menni, szenvedni, lenni - ezen már úgy sem segít semmi...
Ekkor kihúzta magát és nekifogott parancsolgatni.
Én ilyent még nem láttam csak felnőtt produkcióban.

Olyan volt ez a gyerek, mint egy leendő országfő, ispán, bankigazgató, multicégvezető - volt SS.
Minél gyengébb volt, annál erőssebbek lettek az utasításai.
Kihúzta magát, felemelte a hangját, uralt, felmért és utasított.

Tátott szájjal figyeltem.
Azért ilyent sem látni minden nap - gyerek verzióban.
Felnőtt kiadásban rengeteget.
Vagy állandóan.
Különböző szerepekben.
Na de gyereket...

Elképzeltem a kölyköt tizenöt, húsz év múlva a politikai életben...
És ezúttal az arcomra fagyott a mosoly.
Egyetlen mentsége a jövőnek, hogy szívből remélem a fiam ott fog állni a másik oldalon és kontrollálni fogja az ő és a hozzá hasonlók arcátlan tetteit...