Játszunk...kicsit másként...

Van akinek ijesztő, van akinek kaland, és ismét - van akinek visszataszító.
De, mi játszunk.
Mert a játékos kedvünk fáradhatatlan.

Most éppen azt játszuk, sok sok fiatallal az oldalunkon, hogy milyen is fogyatékkal élőnek lenni.
Összehívtuk a királyság minden emberét.
S mint minden ember - mindenféleképpen reagáltak.
Voltak akik velünk játszottak.
Voltak akik ígérték a közös játékot és vannak akik kaccsintgatnak a játékunk fele.

Ez egy másféle játszótér.
Tele olyan eszközökkel, amik hétköznapiak és a maguk mivoltában nélkülözhetetlenek azon fogyatékkal élő emberek számára, akik közöttünk élnek, sokszor észrevétlenül és kihasználatlanul.
Nem akarnak meglapulni, de nem is a nyomulós fajtából valók.
Egyszerűen csak bele szeretnének símulni a társadalomba, hogy szerves és értékes tagjaiként tegyenek, éljenek, legyenek.
Benne legyenek.

De ahogy játszani sem mindenki szeretne - az elfogadással és befogadással is vannak személyes vagy közösségi gondok.
Ezen szeretnénk változtatni.
Közelebb hozva az eszközöket, a történeteket, az embereket, a hétköznapokat.
Mert van értelme.
Van tanító jellege.
Van benne élet és értelem.
Így együtt.

Érdekesek a gyerekek.
Számukra ez az egész természetes.
Eredeti, igaz és érdemleges.
Csak a felnőttek köhécselnek, meg sajnálkoznak.
De ők is csak addig, amíg táncra nem perdülnek.
Mert a forgásnak ereje van.
A nevetés gyógyító hatással bír ősidők óta.
Ahogy játszani kezdünk, közösen, együtt, közös cél érdekében - eltűnnek a gátak, eloszlanak a tabúk - marad a játék.
Mert az élet tuljadonképpen ennyi.
Egy hatalmas játszótér tele mindenféle szabálytalansággal.
Van akinek van, van akinek indulásból nem adatik - de a célbaérés mindenkinek egyformán kötelező.