Az első évek vízválasztók a nevelésben.
Én mégis a nevelés élethosszig tartó hatásai mellett teszem le a voksomat - a jó pap holtig tanul cím alatt.

Vannak ezek a kamaszlányok.
Régebben hívták őket könnyű vérűnek, kurvának, mindenki megkaphatjának, cafkának.
Volt bennük valami közös ezen túl.
A szeretetre való szomjazás.
A vágy, hogy figyeljenek rá, hogy számítsanak, hogy nélkülözhetetlenek legyenek valaki számára.

A szülő minden bizonnyal mindent megadott.
Kivéve azt, amiből neki sem volt.
Ami neki is hiányzott.
A szeretet, odafigyelés, figyelem, megértés jutnak eszembe így elsőre.

Van ez a lány aki a játszótérre hozza le a sok évvel kisebb testvérét.
Valószínű tanácsolhatták a tanácstalan szülőknek, hogy akasszák a nyakára a testvért, mert kevesebb esélye és ideje lesz a helytelen viselkedés prezentálására.
Valameddig lehetett ez így.
Ma már nincs.
A kicsi megtanult egyedül is túlélni, a nagy meg nyilvánosan cigarettázik, udvaroltat, molesztáltatja magát.

A tegnap egy ilyen helyzetben néztünk véletlenül farkaszemet.
Anyja tekintete lehetett az enyémben.
Valósággal hátrahökkölt.
Zavarba hozott.
Elítélem azt ahogyan viselkedik, de őt megértem.
Hiszek abban, hogy nagyon kevés lenne elég neki.
Egy kis beszélgetés, közös időtöltés, egy iránytű a céljukat elveszített szülei részéről.

A gyermekeim valósággal bámulták.
Hiszen ők látszólag igen jól mulattak.
Kivéve, hogy viselkedésük, szavaik sok sok kivetnivalót hagytak maga után.
Pontosan jó volt a helyzet egy kis nevelési útmutatóra.
Este is belefoglaltam az estimesébe, hogy biztos legyek abban, hogy megértették.

Amikor az ember - lánya szenved, egyedül van, magányos, irányvesztett, szomorú, megértésre vágyik - egy hajszál és valóban képes önmagát feláldozni a szerelem vagy bármi más kézenfekvő dolog oltárán, bízva abban, hogy valaki számára csak értékessé és nélkülözhetetlenné válik.
Amíg az ember fia ugyanebben a helyzetben hajlik arra, hogy egoistává, kihasználóvá, bántalmazóvá váljon anélkül, hogy észrevenné.

Mi többiek meg könnyen ítélünk.
De az vesse rájuk az első követ, aki nem szenvedett ezeketől a rákfenéktől.

Mi felnőttek mégis tehetünk ezen szenvedő és fájdalomtól kiabáló kamaszok érdekében.
Ha csak mindegyikünk egy - nem feltétlenül a rábízott lelket ment meg - máris élhetőbb lesz a világ.